A Péterfy Sándor utcai kórházban gyógyító főorvos gyakran tűnik föl a televízió képernyőjén, amint a lassan népbetegséggé váló alkoholizmusról és drogfogyasztásról beszél, és káros következményeire figyelmeztet. Már-már tovább haladtam az újságban, arra gondolva, hogy a megkérdezett csak ismétli, amit annyiszor elmondott, de az interjú kiemelt mondata megállított: „Nincsenek könnyű drogok, mindegyik toxikus, és a marihuánára is nagyon rá lehet szokni.” Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy tekintélyes személyiségek kardoskodtak a könnyű drognak nevezett marihuána fogyasztásának liberalizálása mellett, s maradinak nevezték azokat a szakembereket, akik a súlyos veszélyeket: egészség- és személyiségromboló következményeket sorolták elő. A vitában már akkor felmerült, céltudatos életvitel mellett fölösleges drogozni, nem a stimuláló szerekkel teljesíthetjük ki magunkat és létünket. E meggyőződésünket erősíthetik a főorvos gondolatai. Érdemes figyelni ezekre, hiszen tanulságosak, segíthetnek életünk értelmesebbé és nyitottabbá alakításában. Szó esik az emberi kapcsolatokról, amelyek önismeretre és józan belátásra is vezérelnek. „Van valaki – mondja Zacher Gábor –, nevezetesen a feleségem, akinek engedem, hogy kontrolláljon… Kell valaki, aki beleszól olykor az életünkbe, akinek adunk a véleményére, aki fontos nekünk, akinek fontosak vagyunk. Ez segít, hogy az értékrendünk újra helyreálljon.” Többek között ez is nagy pozitívuma a szeretetben, megértésben élő férj és feleség összetartozásának. Mint ahogy a szeretet nyitottsága fogalmazódik meg a következőkben is: „…figyeljünk jobban egymásra! Tessék felhívni a huszonhetedik unokatesót, akit otthagyott a felesége! Tessék becsöngetni a szomszéd nénihez egy tál süteménnyel! Forduljunk valaki felé egy jókívánsággal, ha körülnézünk, biztosan találunk olyat, akinek ez fontos. Apró dolgok, de életet menthetnek meg, és sokan megteszik ezeket a gesztusokat.” Zacher Gábor ezeket a gesztusokat a karácsonyi ünnepekre szánta, de életünket és mások életét is megszépítjük, ha az év minden napját tartalmasabbá tesszük a szeretet tetteivel és szavaival. Erre a cselekvő, mások sorsát telítettebbé tévő életformára szólít az Úr segítségét is kérve Boldog Kalkuttai Teréz anya Akarod a kezem? című, Kalacsi János által fordított imádságában.
Uram, akarod a kezemet,
hogy ez a nap
a rászoruló szegények
és betegek megsegítésével teljen el?
Uram, neked adom ma a kezemet.
Uram, akarod a szívemet, hogy ez
a nap a magányosok szeretetével múljon el,
mert hiszen ők is emberek?
Uram, ma neked adom a szívemet.
