A médiumok többsége is terjeszti a kórt, s tétován kérdezgetjük: kinél az igazság? Kinek higgyünk? Hány, de hány sebesültje korunknak hordta és hordja sebeit! Itt van például Hamvas Béla, akinek emlékezetét Krízis és karnevál című válogatásában idézi Ambrus Lajos a Nap Kiadó sorozatában. Hamvas a létről gondolkodva igyekezett feltárni az igazságot és az ember rendeltetését, célját. Belefojtották a szót. Földművelésből, segédmunkásként, raktárosként tartotta fönn magát, megtörni azonban nem tudták. Abban a szép és találó tanulmányban, amelyet Török Endre szentelt Hamvasnak, így kezdte méltatását: „Egy halmozott próbatétel, a veszendőség korát éljük”, amelyben az ember elveszítette tájékozódási pontjait, szétszóródtak a tények is, napról napra bővülnek az ismeretek, s a lényeget mind kevésbé látjuk. Hamvas tudta ezt, s ezért törekedett arra, hogy a zavar fölé ideálokat lásson és láttasson. Valóban „a szakrális metafizika utolsó nagy egyénisége volt”, akinek szívós küzdelme a gondolkodás s vele a lét megtisztítását szolgálta. Valljuk meg, ez a harc ma is időszerű. Hasonló cél vezérelte Domokos Mátyást, kinek emlékezetét ugyancsak a Nap Kiadó sorozatában Leltárhiány címmel idézi Sebestyén Ilona. Domokos felmérhetetlen szolgálatot tett a magyar irodalomnak. Ő kezdeményezte Sebestyén Ilonával karöltve azokat a sorozatokat, amelyek a ma divatos érthetetlen, zavaros megfogalmazások helyett egyértelmű, hiteles képet adtak a múlt század nagy íróiról. Szenvedélyesen küzdött azok ellen a tendenciák ellen, amelyeknek zászlóvivői mindent megtesznek Illyés Gyula és Németh László oly fontos, sok vonatkozásban itt és most is eligazító életművének besározásáért. Írókkal, művekkel szembesült (Szembesülés volt egyik kötetének címe), makacsul figyelmeztetett arra, hogy a múlt értékeit megbecsülni kötelességünk, s könyve jelent meg A metafizikus költészetről címmel (lapunkban ismertettük). Halálával az igazság kimondásának egyik bajnokát veszítettük el. Egyik levelében ezt kérdezte: „…ott van-e ma is a nagy vagyon mögött a bűn, amint azt Balzac mester feltételezte?” Válaszol adys versében Csoóri Sándor:
Kérdez Domokos Mátyás. Kérdez Csoóri Sándor. Az olvasó pedig abban bízik, hogy a kérdőjelek felkiáltójelekké egyenesednek.
