Töredelmesen megvallom, mértékkel, de nagyon szeretem a jó bort, amely – sajnos – megfizethetetlen a belefektetett munka okán. Irigykedve gondoltam a két interjúvolóra, akik csevegés közben jobbnál jobb borokat kóstolgathattak, s közben nemcsak készítésük módjával ismerkedhettek meg, hanem egy, a magyarság ügyének elkötelezett dolgos ember világképével is. Semmiképp nem állíthatom, hogy a körülöttünk kialakult világot olyan mélységben látom át, mint ő, egy-két megfigyelésén azonban régebben eltűnődtem. Meg kell vallanom, hogy komor következtetéseimet elhessentettem, arra gondolva, hogy rossz napom van. Egy dolgos, felelősen gondolkodó, elkötelezett borász vall a világról, önmagáról, megnyomorított nemzetéről, a kis népekről, amelyek egyre inkább a nagyhatalmak és a világgazdaság vezetőinek hatalmába kerülnek. Hiteleket veszünk fel, kamatostul fizetjük vissza, s közben szigorú feltételeket kell teljesítenünk, s szinte észrevétlenül kerülünk idegenek rabságába, akik hovatovább a világ urai lesznek. Olyan világé, amelyben nem a hagyományos erkölcsi értékek a kormányzó életelvek, hanem a pénz és a szerzés, melynek kényszere új meg új háborúkat szül, milliókat tesz otthontalanná, s megszünteti azt a harmonikus kapcsolatot, amely az embert a természethez fűzte.
A természetben élő, adottságait jól ismerő, a hagyományokat alázatosan tiszteletben tartó Kaló Imre arra figyelmeztet, Isten csodálatos világot teremtett, hogy benne élve boldogok és kiegyensúlyozottak legyünk. Fájdalommal és jogos indulattal figyeli, ahogy ezt a harmonikus világrendet feldúlja és kifosztja az erőszakos, csak a haszonra törekvő típus, amelyet a megvesztegetett, függetlenségüket feladó médiumok „sikeres embernek” nevezve ideálisnak hazudnak.
A világ és az ember viszonyának változását jelzi a természet kifosztása, az erdők, szőlők kivágása, a termőterületek összezsugorítása. Szomolyára érve nem is olyan régen fehérbe borultak tavasszal a cseresznyefák. Mára mutatóba is alig maradtak. A borász a maga szerény eszközeivel felveszi a harcot a természeti és szellemi rombolással. Irigykedőn, ellenségeskedők állnak szemben vele és mindazokkal, akik dolgozni, jobbítani, visszahódítani szeretnének. A törvényeket is úgy alkotják, hogy a becsületeseket nyomorgassák, a nagy rombolók, az igazi bűnösök sosem lakolnak.
Gondolkodni és felelősen, a jövőre is tekintve cselekedni – ez Kaló Imre jelszava. Hogy ne homályosítsa el tisztánlátásunkat a hamis propaganda. Hogy olyanokra bízzuk sorsunkat, akik nem kifosztanak, hanem igyekeznek gazdagítani.
Mintha a XIX. század romantikus, hazafias szelleme ébredne újra ebben a magatartásban. Példaadó és követésre indító. Bárcsak sokan hallgatnának szavára!
