– Az ügynökség páratlan értékű munkát végzett és koordinált – állapítja meg Peszeki Gergely, a Magyar Turizmus Zrt. észak-alföldi igazgatóságának marketingmenedzsere. – A következő kérdés valóban az, hogyan jutnak el ezek a fantasztikus eredmények a turistákhoz. Tudjuk-e, hogy mit és kinek akarunk „eladni”? Úgy hiszem, a közérthetőség, a legenda és az unikalitás a kulcsszavak. Az, hogy középkori templomokról van szó, jó esélyt jelent, hogy becsatornázhatóvá váljanak az átlagember középkorhoz társított kalandos, rejtelmes elképzelései. Bármilyen kijózanító is, azt semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a legfőbb vonzerőt a wellness- és spakínálat jelenti, a művészettörténeti érdeklődés csak egy szűk réteget jellemez. De az talán nem hiú remény, hogy a környékre fürdőzni érkező vendégeket rá lehet venni templomlátogatásra is, ha elég vonzó módon tudjuk felcsillantani számukra ezt a lehetőséget.
– Bár Gergő néha kissé szkeptikus a projektünkkel kapcsolatban, azt azért nem árt tudni, hogy a vallási turizmus manapság a legjelentősebb fejlődést mutató terület világszerte – mosolyodik el Deák Attila, az ügynökség vezető menedzsere, terület- és településfejlesztési szakértő. – Ez ügyben elég talán a tévében az elmúlt időszakban gyakran látható Szent Péter térre utalnom, amelyet hétről hétre turisták tízezrei töltenek meg. A világ nagy szent helyeit, csodák vagy vallás- és egyháztörténeti események helyszíneit milliók keresik fel évről évre. A zarándoklat a „turizmus” legősibb formája.
A tematikus útvonal koncepciója és hosszú távú fejlesztési programja 2009-ben született meg, és akkor még csak a történeti, ma romániabeli Szatmár megyére terjedt ki. 2012-ben viszont az Európai Unió társfinanszírozásával újabb harminckét templom vált az út részévé, tizenhét Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, tizenöt pedig Kárpátalja zömében magyarlakta területén. Így a középkori templomok útja ma már három ország területén halad át.
A programba azért kezdtünk bele, mert azzal szembesültünk, hogy a térség legnagyobb kulturális kincseit, a sok száz éves templomokat roppant alacsony számban keresik fel a turisták. Két beszédes adat ezzel kapcsolatban: a megye leglátogatottabb idegenforgalmi célpontja Máriapócs (amely nem része a középkori templomok útjának): évi hatszázhatszázötvenezren keresik fel; a második leglátogatottabb a nyíregyházi vadaspark ötszázezer vendéggel. A „tündérmezei” templomok többségébe viszont – noha sok középkori freskót tártak fel bennük, és nemzetközi értelemben is egészen különlegesek – jóval százezer fő alatti érdeklődő vetődik el évente. Mi lehet ennek az oka? – kezdtünk töprengeni. A legnagyobb gond az, jöttünk rá, hogy nem látogatóbarátak. Ez egy templom kapcsán kissé fura kifejezésnek tűnhet, de egy-két példával könnyen megértethető, hogy kulcskérdésről van szó. A turista megérkezik egy faluba, és meg akarja nézni a gyönyörű templomot, harangtornyot. De senkit nem talál, aki segítené ebben, nem tud bejutni, és nem képes információkhoz jutni. Mi ezeket a hiányokat orvosoltuk az elmúlt időszakban. Ma már az útvonal összes temploma előtt többnyelvű információs tábla áll a gondnok-idegenvezető garantáltan elérhető telefonszámával, mindegyik épületről tizenhat oldalas, négynyelvű ismertetőfüzet készült, és az összesről alapos elemzés jelent meg két szépen illusztrált kötetben. De nemcsak ennyiből áll a látogatóbaráttá tétel: az a célunk, hogy egyre több helyen az épületre vonatkozó művészettörténeti film vetítésével, információs terminállal és kisebb kiállítással is színesedjen a templomok kínálata. Legkevésbé sem valószínű, hogy a középkori templomok útját valaki elejétől a végéig be akarná járni. Ezért azt tervezzük, hogy kisebb tematikus egységekre bontjuk, és így kínáljuk fel. Sokakat érdekelhetnek például Szent László templomai és a hozzájuk kapcsolódó legendák, vagy „a reformáció útja” – mivel több itteni templomhoz a magyar reformáció történetének fontos eseményei kötődnek.
Miért Tündérmező?
„Az országnak ez a legtávolabbi része az egész ország legcsodálatosabb darabja: a történelmi Magyarország utolsó tündéri mezeje” – írta Móricz Zsigmond erről a vidékről. Tőle vette az elnevezést a hálás utókor, hogy a valaha egy történeti régiót alkotó Északkelet-Magyarország, Kárpátalja és Partium kulturális-turisztikai értékeire felhívják a figyelmet, és határokon átlépő fejlesztési terv valósulhasson meg.
