A tudatosság ugyanakkor jelenlét is: jelen vagyok annak, ami történik, tudatában vagyok Isten jelenlétének, a saját jelen-létemnek (mit hozok magammal, hogyan állok itt, mi van bennem?); s nem utolsósorban jelen vagyok a körülöttem álló közösség számára is, arra érzékenyen állok meg az „itt és most”-ban.
A „tevékeny” jelző egyrészt feltételezi a liturgia cselekményében való jószívű, jókedvű részvételt: a szövegek közös mondásában, az énekek eléneklésében, a mozdulatok végzésében, mikor mit kíván meg a közösségtől a liturgia sodrása.
Másrészt azt is jelentheti, hogy az időmet és az energiámat is adom az istentiszteletet együtt bemutató közösségnek. Ha arra alkalmasnak bizonyulok, vállalhatok szolgálatot a liturgikus cselekményben (ministrálás, felolvasás, éneklés, hangszeres kíséret), vagy annak előkészítésében (templomtakarítás, virágdíszítés), vagy a liturgia végén például szeretetvendégség előkészítésében.
Gyümölcsöző viszont akkor lehet a liturgián való részvételünk, ha nyitottan és töredelemmel érkezünk, ha hajlandóak vagyunk kitenni magunkat az ott működő Szentléleknek, és ha a templomkapun kilépve nem gondoljuk, hogy most letudtunk valamit, hanem életünket annak folytatásaként éljük, ami odabent történt. Merthogy odabent valóban történik valami.
