Kisemberek és vezetők, helytállás és árulás, tragédiák és karrierek, ügynökök, megrendelők és áldozataik: képfoszlányok kavarognak a fejünkben. Ugyanakkor a minőséget tekintve keveset beszélünk mindezekről, csaknem elveszünk a bőséges részletek erdejében. A legtöbbször nem bolond beszéd ez, de nincs benne rendszer. Mértéktelen, s az összefüggéseket feltáró és láttató rendezőelv nélkül az így-úgy megismert ténydarabkák idővel a torkunkon akadnak. Helytállás és áldozat: e két szó mindenképp eszünkbe jut Lénárd Ödön piarista szerzetes neve hallatán. A fogva tartott papok közül utolsóként, 1977-ben, akkor is csak VI. Pál pápa közbenjárására szabadon bocsátott szerzetes 2003-ban bekövetkezett haláláig azon igyekezett, hogy személyes emlékei és levéltári kutatásai nyomán feltárja és láttassa annak a diktatúrának a működését s különösen egyháztörténeti vonatkozásait, amelynek ő is üldözöttje volt.
Az egyre gyarapodó dokumentumok értő szemű feldolgozása során folytatta azt a munkát is, amelyet már közel két évtizedes börtönélete idején elkezdett: a mélyebb összefüggésekre érzékeny, történészi múltértelmező munka alapvetésének megfogalmazását. Történelemszemlélet: ezzel a címmel jelent meg az elmúlt hetekben Lénárd Ödön posztumusz kötete. Egyedülálló munkát vehetünk a kezünkbe. „A könyv a maga nemében páratlan a magyar nyelven megjelent történelmi tanulmányok között. Nem történelem, hanem történelmi látás és látáshoz segítő világítás. Lénárd Ödön mindig, mindenben az átfogó egész látására és bemutatására törekedett” – írják előszavukban az eredeti művet gondozó szerkesztők, Tímár Ágnes és Soós Viktor Attila. Mindazt, amit a történelemszemlélet rendszerező témájáról kidolgozott, Lénárd Ödön a vele kapcsolatban álló felnőtt csoportokban elő is adta. E „szabadegyetem" jegyzeteként maradt fenn a kézirat, s a szerkesztők az egyes alkalmakon készült néhány felvétel alapján egészítették ki az eredeti vázlatot. Nem olvasókönyv a piarista szerzetes nagyszabású műve, hanem a történelem szemlélését, a történészi feltáró tevékenység művelését magasabb szintre emelő (ismeret)elméleti alapvetés. „…azokat a fogalmakat, gondolkodási alapokat és megközelítési módokat szeretné tisztázni, amikkel való helyes bánásmód képesíti az embert arra, hogy az egyes eseményeket vagy a hosszas történéseket reálisan, a maguk valódi súlyának megfelelő komolysággal fogja fel” – írja a szerző. A történelem szemlélet, történelemfilozófia, történelemteológia gazdag szakirodalmi hátterű és példákkal megvilágított vonalát egy később keletkezett rész zárja le a kötet végén. Ebben válik nyilvánvalóvá Lénárd Ödön evangéliumi történelemlátásának igazi távlata: „A történelem egésze sem értelmetlen, de emberi értelmezhetősége valahol mégis véget ér. És így lehet átfogó valóságában mégis az istenkeresés és rátalálás egyik speciális útja. Széles látókörű, mélyen érző lelkek találhatják meg rajta keresztül a kulcsot a lét értelméhez, az ember egzisztenciális elhelyezkedéséhez. De akkor már a személyes Isten ajtaja előtt állnak, ahol a történelemszemlélet illetékessége ugyan megszűnik, de az a szellemiség, ami idáig el tudta kalauzolni a lelket, méltán hordhatja a történelemmisztika elnevezést.” Lénárd Ödön hagyatékából olyan munka vált közkinccsé e kötet megjelenésével, amely magasabb távlatokba helyezve közös történetünk feldolgozását segíthet abban, hogy sikerüljön végre magunk mögött hagyni a nemegyszer kínosan kicsinyes múltturkáló igyekezet és a közösségért felelősséget nem vállaló történelemmaszatolás végletei közt ingadozás korszakát.
(Lénárd Ödön: Történelemszemlélet – METEM 2008)
