Naiv vágy marad abban reménykedni, hogy a futballbajnokságok „a találkozás, a harmónia és a béke kultúrájának megteremtéséhez járulnak hozzá”? Csak éppen annyira naiv, mint világunk annyi más vágya-reménye, amelynek megvalósulásához nem elég az ember ereje.
Tekintsünk Ferenc pápának az izraeli és palesztin elnökkel mondott imádságára! Azóta béke lett a Szentföldön? Nem, sőt ma már újabb intifáda fenyeget, és a bosszú öngerjesztő folyamatának vagyunk tanúi. Naivitás volt az imádság? Nem! De imánk hatása nem automatikus. Az ima kérés, amelyhez törekvésünknek kell kapcsolódnia.
A világbajnokságnak vége, de tovább imádkozunk. Ferenc pápa júliusi imaszándéka szerint ezért: „A sport legyen mindig testvériségünk és emberi növekedésünk alkalma.” Sajnos törékeny testvériségünk alkalma. Imánk pedig Istenben bízó törékenységünk imája.
