Több volt, mint Columbo


  
Peter Falk 1927-ben született New Yorkban kelet-európai zsidó származású bevándorlók leszármazottjaként. Dédnagyapja (egyes források szerint) a híres pesti szerkesztő, Falk Miksa volt. Jobb szemét háromévesen egy rosszindulatú daganat miatt veszítette el. Színészi pályáján kezdetben sokat bántották is emiatt. A Columbia Pictures igazgatója állítólag ezzel a felkiáltással utasította el: „Ennyi pénzért kétszemű színészt is kaphatok!” Szerencsére művészi kiteljesedése nem ezen múlt. 1956-ban Moliére Don Juanjában debütált, majd Shaw Szent Johannájában nyújtott kiváló alakítást a Broadwayn. Filmekben szintén jelentős szerepeket kapott. Kétszer is jelölték Oscarra.
   
1968-ban készült el a Columbo-sorozat első darabja, amely később meghozta számára a világsikert. A kopott autóján közlekedő, alulfizetett nyomozó, aki szívből szerette „láthatatlan” feleségét, gyorsan belopta magát a tévénézők szívébe. „Ügyfelei” mindig dúsgazdagok voltak. Ő pedig, mint afféle furfangos szegénylegény túljárt még a legokosabb gyilkos eszén is. Leginkább az ajtóból visszafordulva egy ártatlannak látszó kérdéssel mérte csapásait gyanúsítottjaira, akiket szinte az őrületbe kergetett ezzel. Falk a hetvenes években sikeres mozifilmekben is szerepelt. Ezek közül kiemelkedik a Férjek és az Egy hatás alatt álló nő, amelyeket John Cassavetes rendezett. Legszebb szerepét 1987-ben Wim Wenders osztotta rá, a Berlin fölött az ég című alkotásban. Önmagát, az ismert amerikai színészt játszotta benne, azaz mégsem teljesen, hiszen a cselekmény során kiderült, ő is, mint a film egyik főszereplője angyalból lett emberré. A különös hangulatú és szuggessztív erejű filmben csodálatosan csúszik össze valóság és fikció. A néző szinte maga is elhiszi, hogy Peter Falk valaha csakugyan angyal volt.
   
Magánélete csendes volt, hollywoodi botrányoktól mentes. Élete utolsó éveiben egyre súlyosodó Alzheimer-kórban szenvedett. Tehetségét sokféle darab, film őrzi. Színvonalasabbak is, sokrétűbbek is, mint a Columbo-sorozat, amelynek figuráját, köztudott, ő maga nem igazán kedvelte. Ám a tévénézők szeretetével, vagyis a népakarattal kár lenne és nem is érdemes vitatkozni. De nem nehéz elképzelnünk, ahogyan Peter Falk egy égi ajtó küszöbén, ezúttal ballonkabát és szivar nélkül, még visszafordul, hogy utoljára elmondja, a halott neve: Columbo. Gyilkos nincs. Egyedül Wim Wenders tudta, ki vagyok. Hazaértem.