Több mint zene

A ritkán csendes, ezúttal a kollégáktól mentesített szerkesztőségi szobában leülve a beszélgetés valahogy azonnal a faliújságomra kitűzgélt képeslapokra, reprodukciókra terelődött. Szentpétervár, az Er­mi­tázs, Rembrandt, onnan a Biblia, az evangéliumi példabeszédek, Nouwen… Így mielőtt még szóba kerülhetett volna a július-augusztus fordulójára Tokajba szervezett  Crescendo Nyári Akadémia, már az összművészetnél, az élet minden aspektusát óhatatlanul is átjáró európai, keresztény kultúránál tartottunk. Tarjányi Ta­más operaénekessel, a programsorozat művészeti igazgatójával aztán „a tárgyra” tértünk ugyan, de valójában maradtunk a megnyitott gondolatkörben.

 

– Tizenhatodik alkalommal tartjuk meg a nyári akadémiát; idén is számos különleges programmal várjuk az érdeklődő diákokat és persze a fesztivál közönségét. Alapvetően a zeneművészeti egyetemek, konzervatóriumok hallgatóit szólítjuk meg. Szerte a világból mintegy százötven hallgató és ötven művésztanár érkezik Tokajba, akik megtöltik a várost zenével. A mesterkurzusunk idei központi témája Joseph Haydn munkássága lesz. Hasznosnak tartjuk a súlypontok kiválasztását, amelyek segítik a leendő programok alakítását is. A kamarazene-kurzuson elsősorban Haydn-darabokkal foglalkozunk, az operajelenetekhez is főleg tőle választottunk részleteket, a szimfonikus zenekar hangversenye és az idei zenetörténeti előadás is róla szól majd. A fesztivál egyik legnagyobb programja A kereszt című koncert. Fő témája A Megváltó hét szava a keresztfán lesz, amelyet rendhagyó módon a zenekari, a vonósnégyes- és a zongoraváltozat ötvözésével adunk elő.

Ez esetben a kurzuson részt vevő fiatal művészek záróhangversenyéről van szó, vagy más­kép­pen épül fel a nyári akadémia fesztiválműsora?

–   A mesterkurzus önálló programsorozat, amelyhez párhuzamosan kapcsolódik a több mint egy héten át tartó fesztivál. Dél­utánonként, illetve esténként a nemzetközi tanári kar tagjai, valamint a diákok adnak koncerteket, és a zenetörténész kollégák előadásokat tartanak. A programsorozat gálahangversennyel zárul a tokaji zsinagógában.

Emlékeim szerint a Crescendo hazai alapítása eredetileg Sárospatakhoz kötődött. Jóllehet maradtak Zemplén vonzáskörzetében, hogyan jött a képbe e másik történelmi kisváros?

– Tíz éven át, 2004-től 2013-ig valóban Sárospatak adott otthont a Crescendo Nyári Akadémiának, aztán szervezési szempontok miatt választottuk új helyszínnek Tokajt. A nyári akadémiát annak idején Timothy Bentch operaénekes és Füzesséryné Dudás Eszter brácsaművész álmodta meg. Azért döntöttek e régió mellett, mert Eszter Sárospatakon született, jól ismerte a várost, kötődött hozzá. Tokaj öt éve nagy örömmel, érdeklődéssel vette át és fogadta be a kurzust. Remek házigazdája lett a kulturális rendezvénynek. Tokajban sok a fellépésre alkalmas helyszín, barátságos, hangulatos, emberléptékű a település. A kurzus nem csak a hallgatók zenei előmenetelét, szakmai fejlődését tartja szem előtt; egész­séges gondolkodású, nemzetközi nyitott­ságú zenészeket szeretnénk nevelni. A találkozásokra, a kötetlen beszélgetésekre pedig kifejezetten alkalmas ez az inspi­rá­ló kisvárosi közeg.

Mikor ismerte meg ezt a programot, és hogyan lett közreműködője, majd szervezője?

– Diákként ismertem meg az akadémiát. Éppen tíz éve mutattuk be Haydn Le pescatrici (A halászlányok) című operáját, amelyben az egyik szerepet én énekeltem. Miután elkezdtem az énekesi pályafutásomat, tanárként hívtak meg, azután az énekszekciót koordináltam, végül felkértek művészeti igazgatónak. Füzesséryné Dudás Eszter és Timothy Bentch személyisége, szellemisége továbbra is meghatározó. Mindketten ma is aktív résztvevői a nyári akadémiának. Timothy ugyan már Amerikában él, kevesebbet van jelen, de tanácsadóként részt vesz a munkában. Eszter elnökként ügyünk nagykövete és képviselője számos fórumon.

Mi a Crescendo szellemi bázisa, alapvetése, célja, jelmondata?

– 1985-ben Beat Rink svájci református lelkipásztor a feleségével, Airival hívta életre a Crescendo International mozgalmat, azzal a céllal, hogy a professzionális keresztény zenészeket összefogja. A mottója: „More than music”, vagyis „Több mint zene”. Mi is ezt képviseljük a nyári akadémián. A fakultatív mentorprogramok pszichológusok, teológusok bevonásával zajlanak. Vagyis a részt vevő ifjú zenészeknek nemcsak a szakmai, technikai, hanem a lelki, emberi fejlődését is szeretnénk elősegíteni, önismeretük, önbizalmuk erősítésével.

A program iránya kívülről nézve kétféle lehet. A komolyzene eleve feltételez valamiféle hitélményt, spirituális gondolkodásmódot, úgy is mondhatjuk: klasszikus zenét spirituális megközelítés nélkül nem is lehet igazán elmélyülten művelni. A cél az, hogy ezt a szemléletet erősítsék, vagy az említett értékrend mentén műfaji szempontból inkább a régi zenére, a direkt egyházi zenére helyeznek nagyobb hangsúlyt?

– Az alap egy magas színvonalú képzés, hagyományos értelemben vett mesterkurzus. A tanáraink többsége olyan kiváló – neves egyetemeken tanító, jeles zenekarokban játszó – művész, akiknek az életében kiemelt szerepet játszik a hit. Ez és a kapcsolódó, szabadon választható programok is hozzájárulnak a nyári akadémia különleges közegéhez. Külön hangsúlyt nem helyezünk az egyházi zenére, de természetesen vallásos témájú művek, előadások megjelennek a fesztivál programjában, mint például a már említett Haydn-mű. Nagyon sok mesterkurzus van a világon. Ha valaki „csak” erre vágyik, bőven akad választék. A nyári akadémia családias, hangsúlyozottan verseny- és stressz­mentes légkört teremt, amelyben fejlődni és töltekezni is lehet. Ahol nem a hallgatók hiányosságaira, hanem pozitívumaikra hívjuk fel a figyelmet. Megmutatjuk, mit tudnak, miben erő­sek. Egyik tanárunk mondta,  hogy ma az oktatás legtöbbször a hiányosságok kiküszöbölésére helyezi a hangsúlyt, megfeledkezve az erősségekről, az egyéni talentumokról. Mi más szemléletet kínálunk, és a visszajelzések azt mutatják, hogy a hallgatók magasra értékelik e pozitív légkört. A tanárok, a résztvevők és az érdeklődők egyaránt töltekeznek a nálunk szerzett élményekből. Nem véletlen, hogy nyaranta sokan visszajárnak hozzánk.

És az Ön számára mit jelent mindez a hivatását tekintve? 

– Amikor diákként először látogattam a nyári akadémiára, még nem iga­zán volt­ élő a hitem. Engem is lenyűgözött ez a fantasztikus miliő. Hiszem, hogy „az általános zenei közeg” lehet jobb, lehet más. Ha azt egészében nem is tudjuk megváltoztatni, a résztvevők hozzáállását talán igen. Én keresztény emberként és muzsikusként is szeretnék helytállni az életben; és ez az, amiben megpróbálunk segítséget nyújtani másoknak is. Sokszor látok zenésztársaimnál nehézségeket, magánéleti problémákat, gondokat, rengeteg stresszt, amelyek nem egy esetben megtörik a művészi pályát. De ez nem szükségszerű. Ezt a hivatást lehet másképpen is művelni. A Crescendo Nyári Akadémián azt szeretnénk tolmácsolni, amiben hiszünk, amit kipróbáltunk – mert működik.

Vagyis fontos témaelemek az életvezetési szempontok is. A zene ilyen értelemben lehet a spirituális meggyőződés továbbadásának eszköze is?

–  A Crescendo mozgalom azért jött létre, mert a Rink házaspár látta, hogy a keresztény zenészek közege speciális valóság. A muzsika pedig a hit közvetítésének egyik legerősebb formája. A zenészeket, különösen a keresztény elkötelezettségűeket ezért egy kicsit másképpen lehet és érdemes megszólítani.

Tapasztalatból fakad, és fixa ideám is lett az, amit már érintettünk: a művészi ágak közül ma is a komolyzene feltételezi, követeli meg és őrzi leginkább a hitet a művelői körében. A legnagyobb zeneszerzők és művészek között elvétve találunk ateistát. Úgy tűnik, ebben az esetben még tartja magát a spiritualitásra nyitott többség. Vagy már nincs így?

– Érdekes kérdés. Hosszú, pszichológiát érintő beszélgetés témája lehetne, hogy miért. Én is úgy tapasztaltam, hogy a művészek közül a klasszikus zenészek talán közelebb állnak a hithez. Az általunk beszélt zene eleve sajátos nyelv, amely különös érzékenységet feltételez. A zenéről való beszélgetés, gondolkodás is része lehet a hit megosztásának. Mint említettem, a zenészek világa, ahogy például a színé­szeké is, nagyon speciális terep, amely nem hasonlítható a civil szférához. Máshogyan viselkednek, más problémákkal küsz­ködnek. Nekem ki kell állnom és el kell énekelnem egy áriát akkor is, ha úgy fáj a fejem, hogy majd belehalok. Ez egy állandó kihívás, ami alól nem lehet kibújni. A mentorok – mentálhigiénés szakemberek, teológusok – nem elsősorban az illető hitéletével foglalkoznak az akadémián, hanem az adott művészemberrel. Ezért a mentorprogramunk nem csak hívőknek szól, hanem mindenkinek, akinek valamilyen problémája van.

Vagyis körüljárják a mindennapi élet prózai kérdéseit is…

– Ezek nagyon fontos kérdések. Gondoljon bele, hány zenész hagyja ott a pályát. Hetven százalékuk nem azért, mert nem szereti, amit csinál. Muszáj a megerősítés, a jó példák átbeszélése.

Ön miért lett zenész, nevezetesen (opera)éne­­kes?

– Nagyon szerettem volna tanár lenni, de aztán mégis a Színház- és Filmművészeti Egyetemre jelentkeztem, majd ének szakon is végeztem a bécsi zeneakadémián. Annyira nem áll messze egymástól a két irány. A művészeti alkotásokon, a színházon, a zenén keresztül sok általános érvényű értékes gondolatot, érzést lehet közvetíteni sokféle nézőnek, hallgatónak. Úgy gondolom, hogy – kimondva, kimondatlanul – minden embernek nagyon fontos a kultúra, a nevelés. Magam is megtapasztalhattam, hogy milyen beláthatatlan, fantasztikus távlatai vannak a művészeteknek. Vágytam arra, hogy ezt továbbadhassam; másoknak is megadhassam mindezek megtapasztalásának lehetőségét.

Mi az, ami most éppen hangsúlyosabb a pályafutásában: az énekesi vagy a művészeti igazgatói volta?

– Számomra nagyon fontos a hasznosság. Lényeges, hogy amit csinálok, hasznos legyen a társadalomnak. Nem az önmegvalósítás a célom. Amikor fölkértek a vezetői feladatra, arra gondoltam – és ma is így vagyok vele –, hogy a Crescendo Nyári Akadémia zenei, művészeti, lelki oldala és a fesztivál egyaránt hasznos tevékenység. Ez egy privilégium, és nagyon hálás vagyok azért, hogy ezzel foglalkozhatom. Azt, hogy mindez háttérbe szorította az éneklést, nem érzem áldozathozatalnak. Amennyit nekem énekelnem kell, annyit fogok is. Ez most egy élethelyzet; ez a dolgom, amit örömmel vállalok. Nem sajnálom azt, amiben éppen nincs részem.

Kiket emelne ki a meghívottak, a tanár- és művésztársak közül?

– A kezdetektől, 2004-től már több mint százötven mestertanár fordult meg a Crescendo Nyári Akadémián. A visszatérők invitálása mellett újak bevonásával frissítjük a kurzus kínálatát és a fesztivál programját. Nehéz kiemelni egyeseket ennyi jeles művész közül. Idén pél­dá­ul örö­münk­re Kemenes András, Harten­­stein István, Rumy Balázs is részt vesz a programon. A teljesség igénye nélkül, korábban járt ná­lunk Fülei Balázs zongoraművész, Martin Helmchen, aki szintén kiváló zongorista, és eljött a remek csellista, Marie-Elisabeth Hecker. Az énekkurzusra idén újra eljön tanítani Constance Fee az Egyesült Álla­mok­ból, valamint Uwe Schenker-Primus Németországból. Visszatérő oktatóink közé tartozik Szabóki Tünde és Meláth Andrea is. A berni zeneakadémia professzora, Christian Studler évek óta óriási fuvolaosztályt ve­zet nálunk. A résztvevők számára minden évben nagy élményt jelentenek a tanári koncertek. Ilyenkor mindig zsúfolásig megtelik a kulturális központként működő tokaji zsinagóga, ahol fantasztikus a hangulat. Nagyszerű zenészekről, kiváló emberekről van szó, akikkel nagyon jó beszélgetni, együtt lenni, megosztani velük a gondolatokat. A kur­zus és a fesztivál valódi közösségi élmény.

Ön előadóként kiket tolmácsol szíve­sen?  Vannak kedvenc szerzői, zenei szószólói?

– Nincs kedvenc zeneszerzőm, ám ahogy múlik az idő, Haydnt egyre jobban kedvelem. Szeretem a klasszikusokat, de minden komponistától lehet tanulni valamit. Amikor a soron következő fesztiválon gondolkodom, sok ötletet felírok magamnak. Megnézem, mi az, ami a leginkább szolgálja a Crescendo Nyári Akadémia céljait. A legfontosabb az, hogy mivel tudunk leginkább segíteni a résztvevőknek. Annak idején Timothy Bentch hívott meg tanárként a feleségemmel, Tarjányi Krisztinával, aki színésznő, hogy operajelenetek-kurzust tartsunk. Akkor úgy gondoltam: színészként, gyakorló operaénekesként tudok segíteni a fiataloknak. Olyan énekeseket szeretnénk nevelni, akiknek mondanivalójuk van. Ne a külsőség, a szép ruha és a hangos éneklés határozza meg a tevékenységüket, hanem a mondandó. Erre nagy hang­súlyt he­lye­zünk. Most kevés időm van a rende­zés­re.  Egy ilyen nagy, több mint másfél hetes rendezvény magas szintű kivitelezésé­hez elengedhetetlen, hogy a művészeti vezető mindig elérhető legyen. Akkor tudom lemérni, hogy jól dolgoztunk-e, ha minden programon jelen vagyok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..