Ezek a tulajdonságok jól elkülönítik az egyes fajokat. A tinóruk között ehetők, de rossz ízűek, enyhén vagy súlyosan mérgezőek is akadnak. A nem ehetők között például ilyenek az epeízű tinóru, a gyökeres tinóru, a nyersen mérgező sátántinóru vagy a farkastinóru. A sokféle, étkezésre alkalmatlan gomba között azonban kitűnő ízű ehető is található. Ilyen a közkedvelt nyári vargánya (Boletus aestivalis), az ízletes vargánya (Boletus edulis), a királyvargánya (Boletus regius) vagy a bronzos vargánya (Boletus aereus) stb. A vargányák nagytermetűek, és az ország sok területén megtalálhatók. Lombos és fenyőerdőkben is otthon érzik magukat. Sokféleségük indokolja, hogy helybeli gombaismerővel vagy gombákhoz értő társsal menjünk „gombavadászatra”, nehogy hasonló küllemük, tulajdonságaik rossz megfigyelése miatt összetévesszük őket. A nyári vargánya kellemes dióízű, fehér húsú, jól szárítható csemegegomba. Kitűnő leves, de bármilyen gombás étel is készíthető belőle. Az idősebb puha, zöldes színű termőrétegpéldányokat is fel lehet használni, ha nem férgesek, penészesek. Jóízű gombás vajkrém készíthető belőle.
A vargányák étkezési értékét jól mutatja, hogy sok gombában gazdag megyénkben, így Nógrádban, Hevesben, Vas megyében alig található olyan étterem, amelynek étlapján ne szerepelne valamilyen vargányás étel.
