A farsangolók álarcok, maskarák mögé bújva, a szokásjogon alapuló szabályok felrúgásával, kigúnyolásával önmagából próbálják kifordítani a világot. A maszkok, a felvonulók hite szerint elriasztják, megtévesztik a gonosz, rontó szellemeket, biztosítják a termékenységet. A háziasszonyok kiadós húsételeket főztek, farsangi fánkot sütöttek. A gazdag lakomákkal a természetet is hasonló bőségre akarták ösztönözni. Már készülnek a húshagyó keddi, jellegzetes mohai farsangi felvonulásra, a „tikverőzésre” a helyi fiatalok is. Előveszik a ládafiából a riogató álarcokat, színes szalagokból összevarrt ruhákat, gyűjtik a kormot. Farsang utolsó keddjén az álarcosok a fehér ruhás „szóma török” kíséretében végigjárják a falu házait, összegyűjtik a tyúkólakban talált tojásokat. Az útjukba akadt falusiak, háziak, érdeklődők arcát bekormozzák (ma már könnyen lemosható grafitport használnak). A kormozással a varázslat, s ezzel együtt a gonosz elűzésének részese lesz minden résztvevő. A tikverőzőket a házaknál a tojáson kívül fánkkal, süteménnyel, borral vendégelik meg. Az összegyűjtött tojásból egy óriási rántottát sütnek a fiatalok. A falu népe számára mulatsággal, lakomával, tánccal fejeződik be a farsangi időszak.
