Nemcsak az írott nemzeti nyelv kialakításában, hanem az erős iskolahálózat megszervezésében is nagy szerepe volt a katolikus egyháznak, mely a vietnami irodalmat és művészeteket megnyitva a párbeszédre a nyugati civilizációval. A kereszténység szinte azonos időben, de különböző irányokból jutott el Vietnamba. Az 1550 táján Malaga szigetéről érkező domonkos misszionáriusok elsőként délen hirdették az evangéliumot. Egy másik, ugyancsak domonkos hithirdető közösség 1583-ban a Fülöp-szigetekről utazott az ország északi területére. A jezsuiták 1615-ben, a párizsi külföldi misszió hithirdetői pedig 1659-ben kezdték meg az evangelizációt Vietnam középső területén. Ugyancsak 1659-ben VII. Sándor pápa két apostoli helynökséget alapított – Tonkint (Dang Ngoai) és Kokhinkhinát (Dang Trong) –, ennek ünnepeljük idén a háromszázötvenedik évfordulóját. A XVI. és XIX. század között rendkívül sok vértanút adtak egyházunknak a vietnami katolikusok. Az évszázadokon át húzódó üldözésekben püspökök, papok, szerzetesek, világiak, bennszülöttek és külföldiek mintegy százharmincezren haltak meg a hitükért. II. János Pál pápa e hosszan tartó üldözésre emlékezve avatta boldoggá 1988-ban Dung-Lac Szent Andrást és száztizenhét vértanú társát. Az üldöztetések ellenére a katolikus egyház egyre jobban növekedett, olyannyira, hogy 1925-ben a Vatikán egész Indokínára kiterjedő apostoli nunciatúrát alapított Vietnamban. A harmincas években már több egyházmegyének vietnami származású püspöke volt. Észak-Vietnamban az ötvenes évek közepén – amikor a szovjet befolyás erősödött – nehéz évtizedek köszöntöttek a katolikusokra. A kommunista ideológia – akárcsak hazánkban – a társadalmi fejlődés és a nemzeti felszabadítás kerékkötőjeként bélyegezte meg az egyházat. A külföldi misszionáriusokkal együtt hatszázötvenezer katolikus hívő kényszerült elhagyni Észak-Vietnamot – sokan közülük délre menekültek. Az egyházat megfosztották függetlenségétől, iskoláit, kórházait, szociális intézményeit államosították, a helyben maradt papokat, szerzeteseket, világi híveket börtönökbe, „átnevelőtáborokba” hurcolták. Délen, ahol az országnak katolikus elnöke volt, az egyház nagyobb missziós hatást tudott kifejteni. 1960-ban XXIII. János pápa Venerabilium nostrorum kezdetű határozatával létrehozta az önálló vietnami katolikus hierarchiát. Miután a hetvenes évek közepén az amerikai csapatok kivonultak Dél-Vietnamból, és helyüket a kommunista támogatású észak-vietnamiak vették át, délen is ugyanúgy üldöztetés várt a katolikusokra. Napjainkban az alkotmány és kormányrendeletek védelmezik Vietnamban a szabad vallásgyakorlást, miközben a hatalom továbbra is igyekszik korlátozni a katolikus egyház vallási életét. (Mi, akik Magyarországon megtapasztaltuk az Állami Egyházügyi Hivatal káros hatását egyházunk életére, könnyen képet alkothatunk a vietnami katolikusok jelenlegi helyzetéről, lehetőségeiről.) Bár a kommunizmus európai térvesztése óta állam és egyház viszonya sokat változott, a vietnami kormány továbbra is igyekszik minél jobban ellenőrzése alatt tartani a hierarchiát, és az úgynevezett „nemzeti katolikusok egyesületei” révén megosztani a papságot. Jelenleg huszonhat egyházmegye működik az országban: tíz északon, tíz délen, hat pedig az ország középső területén. A püspökök és a papok egyházmegyéjükben szabadon mozoghatnak, de engedélyre van szükségük, hogy más régiókat, egyházmegyéket is felkeressenek. Az ország hét szemináriumában közel ezerháromszáz papjelölt tanul. Az elmúlt öt évben számuk ötven százalékkal növekedett, de felvételükhöz éppúgy állami engedély kell, mint felszentelésükhöz. Rendkívül nehéz körülmények között él a vietnami katolikus egyház. Anyagi bázisa megszűnt, ingatlanjait államosították, nincsenek iskolái, kórházai, szociális intézményei, és a háborúk során sok templom használhatatlanná vált. Van olyan egyházmegye északon, ahol a templomok nyolcvan százalékát lerombolták. Az egész országot tekintve pedig a plébániák hetven százalékának nincs temploma. Nehézségei ellenére a vietnami egyház dinamikusan fejlődik. A katolikusok vallásgyakorlata messze meghaladja az európai átlagot. Vasárnap a hívek kilencven százaléka részt vesz a szentmisén. Folyamatosan növekszik az imacsoportok, bibliakörök száma. Szerény lehetőségei szerint az egyház mindenhol rendszeresen igyekszik támogatni a szegényeket, a betegeket, a fogyatékkal élőket, az árvákat. „A jubileumi évben hálát adunk a kapott kegyelmekért, a vértanúk tanúságtételéért és az egyetemes egyházzal való töretlen közösségünkért – fogalmazott a helyi püspöki konferencia alelnöke. – A lelkiismeret-vizsgálat nagyszerű lehetősége is ez a szent év – tette hozzá –, hiszen sokszor nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk hitünk megőrzésének, mint továbbadásának. Itt az ideje, hogy még nagyobb evangelizációs lendülettel forduljunk azok felé, akik még nem ismerik Krisztust.”
