Fotó: Catholicforlife.com
Tom Uzhunnalil szalézi szerzetes (képünkön jobbra), akit tavaly szeptemberben, tizennyolc hónappal az elrablása után szabadítottak ki a terroristák fogságából, átvette a Teréz anyáról elnevezett díjat (Mother Teresa Award 2017), amelyet 2007-ben alapított a mumbai Harmónia Alapítvány.
Az elismerést Abraham Mathai, az alapítvány elnöke adta át. Tom atya esetében a kitüntetés szimbolikus értékét növeli, hogy a szalézi szerzetes Jemenben együtt dolgozott a Szeretet Misszionáriusaival, és az ő egyik központjukból rabolták el 2016. március 4-én. A rajtaütés során négy nővért meg is öltek a fegyveresek.
Az alapítvány indoklása szerint Tom atya munkájáért és a veszélyhelyzetben tanúsított elhivatottságáért és elkötelezettségéért kapta az elismerést. Tom Uzhunnalil „az együttérző emberiség inspiráló példája, mert továbbra is folytatta munkáját Jemenben, a Szeretet Misszionáriusainál, annak ellenére, hogy lehetősége volt elhagyni az országot. (…) Dicsérjük elhivatottságát és elkötelezettségét, amelyet abban a vészhelyzetben tanúsított, amikor munkatársait hidegvérűen meggyilkolták” – áll az alapítvány írásbeli nyilatkozatában.
A 2005-ben létrejött Harmónia Alapítvány a béke, a párbeszéd és a közösségi támogatás gondolatát hirdeti és terjeszti nemre, kasztra, etnikai vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. A Teréz anyáról elnevezett díjat az emberi jogok iránt elkötelezett személyeknek és szervezeteknek ítélik oda: megkapta már például a dalai láma, az Orvosok Határok Nélkül szervezet, továbbá a Nobel-békedíjas pakisztáni Malála Júszafzai. Idén többek között a Caritas Internationalis is ebben a kitüntetésben részesült.
Az elismeréssel kapcsolatban a szalézi szerzetes újra beszélt arról, mit élt át fogva tartása idején, és újabb szempontokat is felvetett a történtekkel kapcsolatban.
„Hogy éberen tartsam a lelkemet, felidéztem az evangélium azon verseit, amelyekben Jézus azt mondja, ne aggódjunk, mert Isten még a hajszálakat is számon tartja a fejünkön. Tudtam, hogy mindaz, ami megesett velem, a mennyei Atya jóváhagyásával történt. (…) Szeretett, áldott Atyánk sohasem adna nekünk semmi rosszat. Időnként szenvedésnek tűnhetett mindez, de végül látom, hogy nem voltam elég szerencsés vagy elég méltó arra, hogy mártír legyek.”
„Az eseményekben – folytatta – látom Isten kezét. Ő küldetést ad mindannyiunk számára. Az enyém talán az volt, hogy visszatérjek Jemenbe, és erőt adjak a nővéreknek, mivel nem öltek meg. Az Úr talán azt akarta, hogy imádkozzam ezekért az emberekért, mert az emberrablók is megváltozhatnak.”
„Tudom, hogy a családom, az egész szalézi család és a Szentatya is imádkozott értem. Még a hinduk és a muszlim testvérek is imádkoztak, s ezek az imák óvtak a szenvedéstől, és segítettek, hogy megőrizzem belső nyugalmamat. Lehet, hogy ma már mentálisan zavart lennék, vagy elvesztettem volna az ép eszemet, de nem ez történt. Nincsenek rémálmaim, semmi. Az Úr kegyelme ez, amit sokak imáinak köszönhetek” – fogalmazott Tom atya.
Végül hozzátette: „Az Úr mindent lát, azt is látja, hogy min mentem keresztül a tizennyolc hónap alatt, látta a visszatérésemet Jemenbe, majd a kiszabadulásomat. Isten arra használta ezt az alkalmat, hogy megerősítse az emberek hitét, bizonyítékul arra, hogy ő létezik, élő Isten, és válaszol imáinkra.”
Forrás: Szaléziak.hu
