Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus Egyházunkban hamar megkezdjük a nagyböjti szent időszakra való ráhangolódást. Ilyenkor még nem teljes böjtölésről van szó, de az Egyház „formában akar tartani” bennünket – mint ahogyan a nagy versenyek előtt a versenyzőket is az edzőjük –, hogy amikor elérkezik a „megmérettetés” ideje, készen legyünk rá. Három teljes hét áll a rendelkezésünkre, amikor a zsolozsma szövegeiben már előtünedeznek a böjti himnuszok, imádságok. A vasárnapok pedig külön elnevezést viselnek.
Ám mindezt megelőzi még egy vasárnap, amely a még távolabbi előkészületet segíti: Zakeus vasárnapja. Ez – éppen úgy, mint az imént említett három vasárnap is – az adott napon felolvasott evangéliumi szövegről kapta az elnevezését (Lk 19,1–10). A lelki írók azt emelik ki a történetből, hogy Zakeus találkozni akart Jézussal, s ezért érdemes őt a böjti előkészítő időszak kapujába állítani, hiszen az egész nagyböjti folyamat célja, hogy minél teljesebben találkozhassunk Urunkkal. Ehhez pedig szükséges az akaratunk, mert nélküle nemhogy előbbre, de sehová sem jutnánk.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy lehet-e Zakeust példaképnek tekinteni. Az ember önkéntelenül, szinte gondolkodás nélkül azt feleli erre, hogy igen. Mert hiszen Zakeus megtért, jó ember lett belőle a Jézussal való találkozás hatására. Ha azonban a teljes evangéliumi történetet szemügyre vesszük, már nem ilyen magától értetődő a válasz. ­Zakeus előéletéről ugyanis azt olvashatjuk: tehetős, vagyis gazdag ember volt. Azt nem lehet tudni, miként szerezte a vagyonát; lehet, hogy jó úton. Ám mindenképpen veszélyes helyzetben volt. Az Egyházunkban tíz nappal korábban felolvasott evangéliumból tudjuk, a gazdag ifjú „elszomorodott és leverten távozott (Jézustól), mert nagy vagyona volt” (Mk 10,22). Sőt, Jézus maga mondta: „Nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete” (Lk 12,15). A nagyböjt kapujában pedig – vajhagyó vasárnapon – ilyen figyelmeztetést kapunk tőle: „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21). Azt pedig nem szükséges ecsetelnünk, hogy a „vámosok fejeként” mit művelhetett Zakeus, mennyire a saját zsebére dolgozhatott. Elég, ha felidézzük a Jézus előtt tett vallomását vagyona felének szétosztásáról, illetve a megcsaltak négyszeres kárpótlásáról.
Előéletét tekintve tehát Zakeust nem tarthatjuk a példaképünknek. Csak az után tekinthetünk rá így, hogy Jézussal találkozni akart. Ennek érdekében sok mindent megtett, és ténylegesen találkozott is vele. De még mindig van egy megoldandó kérdés. Mi lett volna, ha Jézus nem szólítja meg, ha nem hívja le a füge­fáról? Valószínűleg megelégedett volna annyival, hogy teljesedett a vágya, végbement az akarata: látta Jézust, s utána nyugodtan hazament volna, hogy folytassa korábbi életmódját. Ám a Jézussal való találkozás, a bensőséges asztali társaságban elköltött vacsora teljesen átformálta őt. Elhagyta korábbi bűnös életmódját, s jó útra tért. Sőt! A kárpótlásban megnyitotta szívét azok felé, akiket megkárosított.
Nem ez a nagyböjti feladat a mi számunkra is?