Persze a csendes hatalomátvételeket, a sunyi befolyásszerzéseket sem mondja be az esti híradó, e két hír mégis egy fontos, mélyben zajló küzdelem felszíni tünete. A genetikai módosítás iparosodását ugyanis nem lehet annyival elintézni, hogy „ez a tudomány fejlődésének újabb, szükségszerű állomása”, mert komoly veszélyekről van szó. Nem csupán etikaiakról, hanem valódi, húsbavágó problémákról: a magunk és utódaink életminőségéről, melyet teljesen lerombolhat kémcső alján matató vegyészkedésünk. A génmódosított növényekből készült élelmiszerek ártalmatlanságáról — minden ellenkező (lobbi)híreszteléssel szemben — korántsem lehetünk meggyőződve. Joggal tarthatunk továbbá a génmódosított és természetes fajok végzetes és visszafordíthatatlan keveredésének a Föld flórájában jelentkező következményeitől. Az ember génmanipulációjának kérdését pedig már szóba sem merem hozni. Mindezek fényében különös élmény a GMO — A genetikai módosítás a tévhitek árnyékában és a tények tükrében című, 2009-ben készült magyar dokumentumfilmet nézni (szerda, 16.00, Duna Tv), hiszen hiába ékesítik Pálinkás Józsefnek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének ajánló szavai, bizony elhangzanak olyan érvek, melyekkel bízvást tudnánk vitatkozni.
Hans Jonas találó megállapítása, hogy a robbanásszerű tudományos-technikai fejlődés üteme a XX. századra végleg maga mögött hagyta erkölcsi tudatosságunk univerzumát. A lombikbébik, atombombák és a végtelen futószalagok között kétségbeesve keressük azt az erkölcsi eszményt, melyhez igazodhatnánk. Mi, keresztények kaptunk ugyan iránytűt, de a probléma következetes, hitünk fényénél való végiggondolását így sem spórolhatjuk meg.