Térségünket, ezt a kelet-közép-európai országcsoportot a gazdasági és politikai folyamatok elemzői 1990 utántól átmeneti régiónak nevezték el, s a régióhoz tartozó társadalmakat átmeneti társadalmaknak. A kommunizmus totális diktatúrájából és kézi vezérlésű gazdaságából a demokrácia szabadságába és a piac vezérelte gazdaságba fordultak át az országok. A folyamatok átmenetként történő meghatározása első látásra találónak is tűnik, ám éppen a régió társadalmainak tapasztalatai hívják fel a figyelmet arra, hogy ennél sokkal összetettebb jelenségről van szó. A történelemben ugyanis még soha nem találkozhattunk a modern elnyomás ilyen hosszú szakaszával, s nem világos, hogy melyek a maradandó változások, és melyekből van felépülés. Másrészt, mire a fordulat elindult, addigra az a távlat, amelyet hagyományosan demokráciának és kapitalizmusnak neveznek, egyre bizonytalanabbá vált, egyre inkább eljutott működési képességének határaihoz. A változást tekintve tehát sem a honnan, sem a hogyan, sem a hová nem egyértelmű.
Karl Jaspers német filozófus nevéhez kötődik a tengely-kor (Achsenzeit) kifejezés. A történelem eredetéről és céljáról írt hatalmas értekezésében kifejti, hogy a Krisztus előtti VIII. és II. század között a világ összes kontinensén nagyjából egy időben átfogó fordulat következett be, amelyben az emberiség nagy kultúrái megalkották azokat az alapelveket, melyek máig hatóan alkalmasnak tűnnek a civilizáció pilléreiként szolgálni. Kínában ekkor működött Konfucius és Lao-ce, Indiában Buddha, a Közel-Keleten a nagyobb és kisebb bibliai próféták, Iránban Zarathusztra, Görögországban Platón, Szókratész és Arisztotelész, Rómában Cicero és Seneca – hogy csak a legnagyobbakat említsük. Ezek a hatalmas tanítók alkották meg az emberről, az istenekről, a közösségről, az anyagról és a természetről, az életről és a halálról azokat a fogalmakat és átfogó víziókat, melyekhez azóta is mérheti magát az emberiség bármely társadalma, kisebb vagy nagyobb közössége.
Az átmenet, a fordulat, a tengely-kor kivételes időszak, melyben erjed és megérik a következő korszak. Jaspers szerint ezek a csodálatos szellemi alkotások azért következhettek be, mert az átmenet minden esetben két hegemónia közötti korszak volt: a már nem és a még nem közötti termékeny időszak. A történelem, az eszmék, a társadalom és az ember folyamatos mozgásban van, lényegét nem az állapotok, hanem a folyamat révén ismeri fel, abban, amivé válik, amibe fordul – a lehetőségek tengelyén.
