Emlékezünk-e fájdalommal ezekre és hasonlóan szomorú közelmúltunkra? Ismerik-e mindezt gyerekeink és unokáink? Tudják, milyen múlt terheit hordozza a mai magyar társadalom?
Úgy tűnik, emlékeink ellenére nem sok szolidaritást mutatunk azokkal a keresztény testvéreinkkel, akik muzulmán országokban szenvednek hátrányos megkülönböztetéseket, sőt sokkal veszélyesebb üldöztetéseket. Gondolunk-e imádságos együttérzéssel a kínai katolikusokra, akiktől alapvető szabadságjogukat megtagadják?
Vietnami hívők is bíznak bennünk: talán nem felejtettük el a kommunista hatalom vallásellenes rendőri korlátozásait. Pedig sajnos elfeledni látszunk ezeket.
Sokszor olvassuk, halljuk a híreket, de talán egy fejcsóválásnál többet nem váltanak ki belőlünk. A szomszédos Bécsben minden évben imádságos körmenetben vonulnak a katolikusok a hívő emberek – különösen az üldözöttek – szabadságáért. De körmenet nélkül is lehet imádkozni. Az ima is tett, a segítség, a szolidaritás jele. Mi is gazdagabbak leszünk tőle!
