Fotó: Bécsy László
Szokás szerint a kis ág mentén indultam a sziget csúcsa felé, tőkések hápogtak, az egyik hatalmas nyárfán harkály dobolt. Megkerestem a távcsővel, egy ágcsonkon ült, és csőrének gyors verdesésével szabályos időközönként dobolt egy sort. A nagy fakopáncs gyakori madár a szigeten, az öreg fák jó odúkészítési lehetőséget kínálnak számára. Az esők nyomán sáros volt a gát, víztócsák csillogtak, és gazdája hangos parancsszava az utolsó pillanatban akadályozott meg egy barátságos vizslát, hogy sáros tappancsaival a kabátomra ugorjon. A magasban sirályok repültek, távolabb dolmányos varjú károgott kitartóan.
Amikor reggel elindultam, még esőre állt az idő, de aztán szakadozni kezdtek a felhők, és néha a nap is előbukkant. A csúcs közelében zöld küllő kelt fel a földről és repült tovább hangos „klü-klü-klü” kiáltással. Zöld színével, piros sapkájával és röptében jól látható zöldessárga farcsíkjával nagyon szép madár. Dobolni nem szokott, foglalt területét inkább sűrűn hallatott hangos kiáltásával jelzi. A szomszédok vagy a párok néha duetteznek, felelgetnek egymásnak. A csúcsnál két széncinege énekelt, az egyik fűzfa koronájában kis kék cinege tornászott. Sorra vizsgálta végig a még kopasz ágakat, néha fel is csípett valamit, de jól nem lakott, annyi bizonyos. A kis ág torkolatában tőkés récék úszkáltak, a már nászruhás gácsérok hevesen udvaroltak az éppen eléjük került tojónak. A Nagy-Dunán hét barátréce úszott. Nem volt könnyű megszámolni őket, mert folyamatosan alábuktak, a fenéken kagylókat kerestek. Még őket néztem, amikor két kerce szállt felfelé közvetlenül a víz felett. Azt hittem, leereszkednek a barátrécék mellé, de továbbrepültek a híd felé. A Dunán rajtuk kívül csak egy árva kárókatonát láttam. Halászott, alábukott, majd távolabb felmerült, de nyomban el is tűnt újra. A nyárfák koronájában szarkák csörögtek, hangjukon már érzett a tavasz közelsége. A féltucatnyi madár nyugtalanul ugrált, röpködött ide-oda, közben be nem állt a csőrük, mindegyik igyekezett „túlcsörögni” a másikat. A juharfáknál ezúttal szerencsém volt, két szép süvöltőt láttam. Akadtak telek, amikor kis csapatukat lehetett látni, de például tavaly hiába kerestem őket, pedig többször is jártam erre. Most is csak ez az egy pár volt itt. A piros alsótestű hím fekete fejével, hófehér farcsíkjával és szárnyszalagjával, mint mindig, ezúttal is elbűvölt.
