Jó néhány évvel ezelőtt már bemutattam az Új Ember olvasóinak a télikének, kikeletnyitónak is nevezett téltemetőt. Akkoriban azon borongtam, hogy milyen kevés házikertben találkozhatunk e bájos sziklakerti virággal. A helyzet azóta sem változott, pedig a kereskedelemben hozzá lehet jutni a gumóihoz, ritkábban a magvaihoz, mert ez utóbbiak hamar elveszítik csírázóképességüket. Egyébként látványos a terméshozatal is: amint a magok beértek, a csillag alakban elhelyezkedő hüvelyek felpattannak, és ekkor előtűnnek a borsó méretű, sárga bogyótermések.
A föld alatt gumót fejlesztő növény tíz-húsz centiméteres száron hozza ötszirmú, sárga közepű virágait, amelyek napsütésben kiterülnek, borús időben becsukódnak. Érdekessége, hogy a virág alatti csészelevelek sallangosak, rojtosak, a levelek pedig csak a virágok megjelenése után bújnak elő.
Hogyan fogjunk hozzá növény telepítéséhez? Bár talajban nem válogat, a téltemető kedveli a laza, nem kiszáradó földtípusokat. Napos és félárnyékos helyre egyaránt eldughatjuk ősszel hagymagumóit, 5-8 centiméter mélyre. Ha friss magokhoz jutunk (erre nyár elején számíthatunk), azonnal vessük el azokat végleges helyükre, és a földet tartsuk folyamatosan nyirkosan. Tőosztással is szaporítható akkor, amikor a lombja már behúzódott.
A legnagyobb virágokkal az E. x tubergenii hibridnövény dicsekedhet, amely húsz centiméteres száron bontja világítóan sárga szirmait. Azért is kedvelt, mert virágzása egy hónapig is eltarthat – igaz, ez a fajta nem hoz magot. Görögországból és KisÁzsiából származik az E. cilicica, ez virágzik a legkésőbb, március vége felé. Ez utóbbi meszes talajon is megél.
