Domokos Pál Péter már huszonegy éve „boldog lelkek” társaságában gondol szeretett csángóira, s ha láthatatlanul is – bizonyára jelen volt azon a tudományos konferencián, amely Barna Gábor néprajztudós gondos szervezésében az Egri Hittudományi Főiskolán Petrás Incze Jánosra emlékezett szeptember 21-én. Szívesen adott otthont a rendezvénynek Dolhai Lajos rektor, távollétében levelet küldött a fővédnök: Ternyák Csaba érsek. Házigazda volt még a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület és az Egri Fertálymesteri Testület.
A konferencia könyvnyitás volt jelennek, jövőnek: nem szabad elfelejteni azokat, akik a magyarság életében honi földön áldozatokat hoztak, nemegyszer életáldozatot, olyan korban, amikor a tudatlanság és a „szüntelen hatalom” béklyóba verte a szellem szárnyát. Ilyen szárny az anyanyelv, amely mindig meghatározza egy nép minőségi gondolkodását. Jerney András utazó méltán írta csángóföldi látogatásakor: „…Magyarországban illő helyén respektáltassék az oláh nyelv és nemzetiség, kölcsön fejében ne nyomja el és ne engedje kegyetlenül tűzzel-vassal kiirtani a moldvai magyarok nyelvét.” Beleolvasok Petrás Incze egyik Klézsén gyűjtött népdalába: „Kiaszott a diófa, / Nem táncolunk alatta…” Jó lenne elhinni, kizöldül még a csángó diófa… A gyűjtő, amikor Egerből visszatért a szülőföldjére, semmit sem tudott arról, milyen kincset rejt ez a föld, amely nem szűkölködik a néplélek aranyában. Aki rádöbbentette erre Petrást, az Döbrentei Gábor akadémiai „titoknok” volt, a kérdéseivel. Petrás válaszolt mind a harmincnyolcra, és ezzel elkezdődött a tudományos fölmérés vizsgálódás a néprajztudományban.
Erről és a Petrás-életműről, korának történelmi, műveltségi környezetéről, a nyelvről, irodalomról, a jelen-kutatásról értekeztek szakemberek Egerben. Tíz előadás, filmadaptáció, szépirodalmi alkotás, csángózenei illusztráció tette emlékezetessé a programot, Petrás Incze János emléktáblájának felavatása, dokumentumok kiállítása örökítette meg a tudományos-művészeti kezdeményezést, amely beteljesítésre vár. Tudós nevek: Tánczos Vilmos (kiváló Moldva-kutató), Barna Gábor, Domokos Mária, Gál Tibor, Cs. Varga István, Löffler Erzsébet, Iancu Laura és a nyelvészjelölt Trunki Péter, a filmes Orbán Ágnes, az énekművész Ferencz Éva, Fajcsák Attila kobzos, Réti Árpád színművész gyújtották meg az emlékezés fáklyáját. A minorita tartományfőnök a XXI. század rendi képviseletében kötötte össze szavaival a századokat.
Az új tudományos eredmények sem hiányoztak a konferenciabeszédekből. Például Petrás tanulóéveinek tisztázása, az egri papnevelés a XIX. században. Ennek az intézménynek gazdag múltja, a hazai egyházi és polgári művelődéstörténetben betöltött hivatása máig nincs megírva.
E sorok írója meghívást kapott: mutassa be napjaink egyik legtehetségesebb költőjének, a csángó néprajzkutató Iancu Laurának Petrás Incze János című drámáját. Ez a kétszintes, középpontos szépirodalmi mű történeti hűsége mellett a főhős jellemábrázolásának is remeke; a hűséges szerzetesé, tudósé, aki rettentő magányában sem veszítette el optimizmusát, reménységét. Isten volt a mindene a legnehezebb évtizedekben is. Még gyilkosai nevét sem mondta meg: távol állt tőle a legkisebb bosszú is. Lelkigyakorlattal fölér a drámai záradék, Petrás keresztény „filozófiája” a költő megfogalmazásában: „Ezen a világon boldog csak az lehet, ki nem tudja, mi által teheti magát boldoggá, mert semmibe sem határozza meg magát. Én nevet adtam a létezésnek… El is köteleztem magamat arra, amiben hittem.” És az utolsó mondatok, mielőtt a haldokló lehunyta volna a szemét gyóntatója, jó barátja jelenlétében: „Hát vétkeimet is kiverték fejemből? Istenem, mit is vétettem?”
Petrás munkásságának talán legfontosabb területéről, a népdalgyűjtésről kérdeztem Domokos Máriát, amikor szóba hoztam, hogy édesapja és Rajeczky Benjamin Csángó népzene köteteit magam is szívesen forgatom, dúdolgatom a díszített dallamokat:
„1841 1843 között, lelkipásztori munkája mellett több részletben Petrás Incze nyolcvanöt dal szövegét jegyezte fel és küldte Budára, a Magyar Tudós Társaság részére mondta a kutató. Ezek közül Döbrentei húszat közzétett a Tudománytár XII. kötetében a kérdőívvel és a válaszokkal, valamint Petrás két levelével együtt. Ez a húsz népdalszöveg aztán megjelent Erdélyi János Népdalok és mondák kiadványának első kötetében, Csángó dalok címmel. Petrás Incze így jócskán megelőzte a XIX. század ismert gyűjtőit, följegyzései értékét emeli, hogy számos régi balladánk szövegét ő írta föl először.
Édesapám, a csángó népzene és történelem elkötelezett kutatója 1953-ban bukkant rá Petrás Incze időközben feledésbe merült népdalszöveg- kézirataira, és közreadta azokat az említett ciszterci zenetudóssal. Később Petrás gazdag levelezését is föltárta, és a teljes írott hagyatékot „…édes Hazámnak akartam szolgálni” címmel adta közre, egy kötetben Kájoni János Cantionale Catholicum című énekeskönyvével. A XX. századi népzenei gyűjtések, Domokos Pál Péter, Veress Sándor, Lükő Gábor, Balla Péter, Jagamas János és főképpen Kallós Zoltán gazdag anyaga lehetőséget nyújtott a Petrás szövegeivel való összehasonlító vizsgálatra. A párhuzamos szöveghelyek nagy száma azt bizonyítja, hogy a moldvai csángó magyarok közösségi dalkincse 1840 és 1930 1950 között csaknem változatlanul hagyományozódott nemzedékről nemzedékre.”
A fertálymesterek vendégszeretetében beszélgettem Barna Gábor professzorral, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetőjével az egri jubileumi emlékülésről, a támogatók elkötelezettségéről.
– A kétszáz évvel szembesülnünk kellett. Negyven esztendeje múlt, hogy Domokos Pál Péter közreadta Petrásról a kutatásait, életrajzát. A minorita szerzetes tanulmányaival Egerhez kötődik, ezért döntöttünk így a helyszínről. A Lakatos Demeter (csángó költő) Csángómagyar Kulturális Egyesület adja ki a Csángó Tükröt, amely moldvai magyar testvéreink kultúráját terjeszti, fizeti a magyar fővárosban tanuló moldvai diákok közlekedési díját, a legjobb eredményt elérő tanulókat másban is segíti. Az első elnök Benda Kálmán volt, a szervezetet Domokos Péter bácsi alapította. Jáki Teodóz bencés atya, a jól ismert missziós a csángók között, haláláig volt elnök. Meghatóan emlékezett rá az irodalomtörténész Cs. Varga István. Egerben korábban volt Petrás Incze János Egyesület, ezt követi most a Csángómagyar Társaság. Ők esztendőnként egy csángó diák taníttatását vállalják. A fertályosok szociális érzékenységét sem szabad elfelejteni, a régi hagyomány folytatását…
Hozzáfűzöm: a fogalom már csak Egerben ismert. A fertályosok a XVI. századtól városnegyedek írástudó vezetői voltak, mint testület kapitánnyal szabályzattal, programmal rendelkeznek ma is.
Záró imádságként elhangzott a moldvai esti imádság Mátyás Mónika friss diplomás pusztinai tanárnő csillogó énekhangján: A fényes nap immár lenyugodott… Megkérdeztem tőle, hazamegy-e Moldvába. Ennyit mondott: Odaszólít a hivatásom, csángó testvéreim közé.
Fotók: Balogh Ferenc
