Fotó: Lambert Attila
Élet-e az Eucharisztia, kenyér-e, táplálék-e számunkra? – az Eucharisztia misztériumát továbbadni, a mai ember számára megfoghatóvá tenni azok tudják, akiknek maguknak is megvan erre a kérdésre a válaszuk. Ennek tudtában belső útra hívtak a Nemzeti Kateketikai Kongresszuson (NKK) a szervezők, az Országos Hitoktatási Bizottság (OHB) püspök elnöke, Udvardy György, koordinátora, Füzes Ádám és munkatársai. 180 katekéta, köztük negyven pap vett részt ezen a programjában jól átgondolt és felépített három napon, a XII. Nemzeti Kateketikai Kongresszuson november 15. és 17. között Budapesten.
A Feneketlen-tó partján álló Flamenco Hotel termei adtak otthont a konferenciának. A reggeli imára érkeztünk, a találkozó második napjára. Ünnepi hangulatba csöppentünk, olyan közönségbe, ami azt sugározta, örömmel vesznek részt a programokon. Ahogy később megfogalmazták, ez sokuk számára a feltöltődés lehetősége, az itt átéltek segítségével kapnak erőt, lendületet a mindennapi, nehéz munkához. A program struktúrája ezt az igényt szolgálta.
Az előadások és műhelymunkák váltakoztak; a napot ima foglalta keretbe; volt alkalom a kötetlen együttlétre, beszélgetésre, a csúcspontokat pedig a szentmisék adták. Péntek este Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét
és szólt a résztvevőkhöz a Szent Imre-templomban. Füzes Ádám, az NKK-t előkészítőként, szervezőként és kísérőként segítő koordinátor elmondta: a program összeállításánál azt keresték, hogyan tudja a kongresszus a maga eszközeivel segíteni az Eucharisztiáról szóló tanítás továbbadását. Adhat-e az Eucharisztia életet? mottó jegyében a témát teológiai, biblikus, antropológiai, liturgikus, diakonális vonalon közelítették meg az előadók.
Martos Levente Balázs adta biblikus alapot, Versegi Beáta nővér keresztény antropológusként a teremtés emberképéről beszélt, ember és Isten kapcsolatáról. Molnár Ferenc állandó diakónus vezetésével azt vizsgálták, mire indítja az embert az élet kenyerével való találkozás. Török Csaba egyetemi tanár Jelenlét, az Eucharisztia misztériuma a hívő közösség életében címmel teológiai alapvetéseket fogalmazott meg. Balázs Tamás, a Győri Egyházmegye hitoktatási bizottságának elnöke és Tóth Lászlóné, a Pécsi Egyházmegye pedagógiai főmunkatársa a szentségi felkészítés katekumenális útjával foglalkoztak. Versegi Beáta CB és Rochlitzné Homor Ottília a havi rendszerességgel, gyermekek számára tartott szentségimádás tapasztalatait osztották meg a résztvevőkkel.
Pál Feri előadása abból az általános jelenségből indult ki, hogy egyházi gyakorlatunk
főként kultúrkereszténységünket érinti, de ahhoz, hogy utat és kapaszkodókat találjunk a ma emberéhez, sokkal jobban középpontba kell hoznunk, hogyan érinti meg Isten az emberségünket. Hogyan tudunk kilépni akár a kulturális, akár a politikai kereszténységből, és tudjuk a Jézussal megélt személyes hitet középpontba állítani, mely már kirajzolja az utat az emberekhez. Az előadó a személyes istenkapcsolat építéséhez adott fogódzókat. Ahogy a házasságban, úgy istenkapcsolatunkban is megvannak a fejlődés útjának törvényszerűségei. A jelen építkezése az itt és mostból tud kiindulni, de vissza kell nyúlni a múltba, és előre kell tekintetni a jövőbe. A múltba tekintés az emlékezés munkája. Az előadó három pontban foglalta össze azt a helyes viszonyulást, melynek révén erőt tud adni a múltba nézés. A tudatos emlékezés akkor erőforrás, ha életem pozitív fordulatait tudatosan ki tudom emelni, ha emléküket elevenen tudom tartani, valamint ha tudatossá tudom tenni életem csúcspontjait, és tudatosan pozitívan tudom befejezni élettörténeteimet. A jövő felé fordulva az előadó a célok kitűzésével foglalkozott. A lélektan szerint az a szerencsés, ha az egyéni életcélok összefüggésbe kerülnek az embernél többel, azt az érzést közvetítve, hogy fontos vagyok, de azért nem annyira. Lényeges továbbá, hogy hosszú távú célokat is megfogalmazzunk, valamint az időbeliség mellett különbséget kell tenni külső és belső célok között, és a kettő közül a belső célokra – harmónia, fejlődés, boldogság – kell összpontosítani, mert az azok eléréséért való cselekvés sokkal inkább az egyén kezében van. Feri atya továbblépve még egy megkülönböztetést tett: a belső célok között vannak énközpontú és nem énközpontú célok. Egyszerű példával szemléltette a különbséget. Boldog akarok lenni, vagy boldoggá akarom tenni a mellettem élőt – az utóbbiért való munkálkodás fog engem magamat hozzásegíteni a boldogsághoz – figyelmeztetett az előadó.
Az előadásokat követő műhelyek a megállás lehetőségét adták, ahol kisebb és nagyobb csoportokban a résztvevők maguk is feltehették maguknak az alapkérdéseket – mi volt az első istenélményem, hol érintett meg engem a liturgia, mivel tápláljuk szellemi, lelki, testi igényeinket? Mi táplál, és mi mérgez? Mit adunk gyermekeinknek – hívott szembenézésre, beszélgetésre egy-egy műhely.
A találkozó ünnepi szentmiséjét Erdő Péter bíboros, prímás mutatta be a Szent Imre-templomban. Homíliájában az Eucharisztiáról tanított, a kenyérszaporítás történetéből kiindulva. Arra mutatott rá, a kenyérszaporítás után az emberek magatartása elég felületes. Kíváncsiság látszik belőle, és az az egyszerű öröm, hogy kaptak valamit. Jézus azonban magasabbra emeli a tekintetüket, és erre figyelmeztet minket is: olyan táplálékot kell keresnünk, amely az örökkévalóságra szól, amely az Isten akarata szerinti életet erősíti bennünk. Ez az evangéliumi részlet ad választ a konferencia alapkérdésére is – mondta Erdő Péter. Az Eucharisztia alapításával Jézus értünk adott testét és értünk ontott vérét nyújtja nekünk. Így érthetjük meg üdvösségünk és boldogságunk titkát, Istent olyan teljesen és fenntartás nélkül kell szeretnünk, ahogyan Krisztus szerette őt. Mert örökre és tökéletesen boldogok csak akkor lehetünk, ha teljesen átadjuk magunkat Isten vezetésének, aki tökéletes, aki örökkévaló, aki maga az élet. Nekünk az a dolgunk, hogy csatlakozzunk Krisztushoz, hogy részesedjünk áldozatában és életében. Erre vezet el minket a keresztség, amelyben Krisztusba öltözünk és az Eucharisztia, amellyel táplál minket – tanított a főpásztor.
A konferencia útravalóul élményeket, gondolatokat, kérdéseket, feladatokat, barátokat és sok-sok ötletet adott. Udvardy György, az MKPK Hitoktatási Bizottságának püspök elnöke szerint arra kell figyelnünk, miből élnek a közösségeink, mitől maradnak dinamikusak, vonzóak. Élnünk kell szélesebb körben a megszólítás lehetőségével, új emberek felé kell nyitnunk. Füzes Ádám atya szerint kérdéseknek és kérdések meghallásának vagyunk híján. Az előadások, műhelyek, a szentmise tanítása mutattak utat is, merre kell mennünk. Meg kell tudnunk fogalmazni a hitünket, a saját köreinkben kezdve. El tudjuk-e mondani az elsőáldozóknak, a szüleinek, a templomba járóknak és rajtuk keresztül ismerőseiknek, az iskolába hitoktatásra járóknak és szüleiknek, hogy mi az Eucharisztia? Erre koncentrál a válaszkeresésünk. A konferencia hozott válaszokat, de ennél többet is adott, látásmódot, ahogyan közelednünk kell a feltett kérdéshez: Adhat-e az Eucharisztia életet.
