Támaszt, kapaszkodót, hitet, lelkierőt adunk
Fotó: Merényi Zita

 

Tizenöt éves a Katolikus Rádió, és következetességével stabil helyet küzdött ki magának a magyar nyilvánosságban. Mi volt a siker titkos koktéljának receptje? Erről beszélgettünk Radetzky András vezérigazgató-helyettessel.

Kereskedelmi rádiók reggeli műsorainak foszlányait szoktam elcsípni vásárlás közben, és gyakran az a rosszmájú gondolatom támad, hogy ezek a produkciók, sőt maguk a rádiók is gond nélkül fölcserélhetők lennének egymással. Az általuk kínált tartalom és stílus ugyanis pontosan ugyanazt nyújtja. Ön szerint a Katolikus Rádiót mi teszi minden más rádiótól jól megkülönböztethetővé?

– Egyszerű a válasz. Függetlenül attól, hogy milyen rádióról van szó, ha egy alkotóközösségnek markáns, jól körvonalazható, határozott elképzelése van arról, hogy mi a dolga a világon, egyedi karakterű lesz, amit csinál. A kereskedelmi rádiók hasonlóságának oka az, hogy ugyanazt a tömeget akarják megszólítani, üzleti érdekből. Mi ezzel szemben azokat a pillanatokat keressük, amikor Isten, a hit, az Egyház felé fordíthatjuk hallgatóinkat. Mert az egyházilag elkötelezettek mellett fontos célcsoportunknak tartjuk azokat az embereket is, akiknek a keresztény értékek most még nem fontosak, de keresik a világ különböző jelenségeinek magyarázatát. Mi készen állunk rá, hogy Istent mutassuk meg nekik mögöttük. Az embert a maga teljességében akarjuk megszólítani. Minden élethelyzetükben a hallgatóink mellett igyekszünk lenni, elkísérjük őket a mindennapjaikban, afféle családtag státust célozunk meg. A tömegízlést viszont nem akarjuk kiszolgálni a nagyobb hallgatottság érdekében. Ennek ellenére nem mindegy, mennyien hallgatnak bennünket, hiszen Jézus sem üres mezőkön és tereken prédikált. Fontos eredménynek tartjuk, hogy mindennap több mint 170 ezer ember dönt mellettünk, mivel ez ilyen igényes – kultúrára, művészetre, egyházi értékekre fókuszáló – program esetén kivételes eredménynek számít.

Kisjubileumot tartanak. Véleménye szerint mostanában mi a leginkább ünneplésre méltó eredmény a rádió háza táján?

– A mai világ gyors és drasztikus változásainak ismeretében már az is óriási fegyverténynek számít, hogy tizenöt éve létezünk, és kitartunk a céljaink mellett. Szerencsések vagyunk, hogy olyan eltökélt tulajdonost tudhatunk magunk mellett, mint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.
Az ünnep alkalmából több mint száz (körülbelül ötven belsős és ötven külsős) munkatársunkat mind meg is fogjuk vendégelni egy szerény vacsorával. Május 15-én nyílt napot tartottunk a rádióban, június 4-én délután 6-kor pedig bíborosi misén veszünk részt a Szent István-bazilikában. Fél 6-tól irodalmi műsort adunk ugyanott.

Egy rádiónak rengeteg más rádióval és persze egyéb vetélytársakkal szemben kell állnia a sarat, hogy úgymond kiverekedje magának azt a helyet, amit csak ő tölthet be. A Katolikus Rádió elmúlt másfél évtizedét milyennek látja ebből a szempontból?

– A kérdéséből gazdasági-piaci logikát hallok ki, amely a mi esetünkben nem a legmegfelelőbb. De mivel tizenhét év üzleti alapú rádiózás is a hátam mögött van, egyáltalán nem ijesztő számomra a verseny szó. Híve vagyok a tisztességes versenynek, és tudom, hogy mindennap meg kell próbálni jobbnak lenni. Csak ezt számunkra nem a piaci logika, a nagyobb profit vágya indokolja. Hanem hogy még jobban szolgáljuk az egyházi küldetést.
A magyar médiapiacon stabil és markáns helyet sikerült kiharcolnunk magunknak a következetességünkkel és azzal, hogy jól kijelöltük a határainkat. Sikerült elérnünk, hogy bármelyik percben kezd hallgatni bennünket valaki, a tartalom, a stílus, a hangzás alapján azonnal felismeri, hogy ez a Katolikus Rádió, akkor is, ha nem néz a kijelzőre.

Gondolom, azért szükség volt finomhangolásokra, kisebb-nagyobb változtatásokra.

– Természetesen, de ezek részben kényszerűek, olyan törvényi szabályozásokból fakadók voltak, amelyek nem feltétlenül racionális igényeket fogalmaztak meg. Egész más eset a saját, egészséges, normális változtatásigényünk, ami abból ered, hogy a médiában folytonosan meg kell újulni, tekintettel a gyorsan változó fogyasztási szokásokra. Míg a rádiónak annak idején évtizedekre volt szüksége ahhoz, hogy globálisan használt médiává váljon, ma akár néhány hónap elég ahhoz, hogy egy-egy új eszköz globalizálódjon. Igyekszünk tartani a lépést. Ennek egyik bizonyítéka, hogy pár hét múlva innovatív mobiltelefon-alkalmazással jelentkezünk.
Két oka van, hogy lépnünk kell. Az egyik médiapolitikai. Míg 2011 és 2014 között húsz analóg földfelszíni FM-frekvenciát tudtunk megszerezni, és ezáltal 3,8 millió hallgató számára váltunk hozzáférhetővé, az utóbbi öt évben egyetlen továbbihoz sem juthattunk hozzá, noha minden szándékunk megvolt rá. Az új alkalmazásunk azonban képes lesz megszüntetni a földrajzi korlátokat. A másik ok a mobiltelefon-használat rohamos terjedése, ami a rádiózásban is egyre inkább éreztetni fogja a hatását.

Olvastam, hogy a Katolikus Rádióé az egyik legnagyobb technikai apparátus és szerkesztőség Magyarországon. Mi ennek az oka? Mintha a Katolikus Rádió közszolgálatibb akarna lenni a közszolgálati rádióknál. Kicsit olyasminek tűnik, mintha egy színdarab egyszerre akarna komédia, tragédia, bohóctréfa, légtornászat és jégrevü lenni.

– A rádiónk küldetését az alapító határozta meg, a mi dolgunk az, hogy minél hatékonyabban valósítsuk meg. Azt mondja, túl vegyes a program: komédia és tragédia egyszerre? Igen! Éppen erről beszélek, amikor azt mondom, az egész embert kell megszólítanunk, minden élethelyzetében! És közben arra biztatnunk, hogy minél több jót tegyen. Az Egyház társadalmi tanításának jól befogadható közvetítése a feladatunk. A felszínen valóban a klasszikus közszolgálatisághoz hasonlít, amit csinálunk – a direkt liturgikus tartalom kevés, de megvan. A vallásos emberekhez is szólunk, de az ő életük sem csak imából áll. Hanem a munkáról, a családról és még sok minden másról is szól. Mi pedig mindennel foglalkozunk, ami számukra fontos, és közben szinte láthatatlanul, kovászként, a sorok között azt is adni tudjuk, amit az Egyház gondol a világról. Nincsenek számunkra tabutémák, de minden témáról úgy beszélünk, hogy a feldolgozás módja tükrözze az Egyház álláspontját. Az emberek sokfélék, és az Egyház bőrszínre, életkorra és minden egyéb különbségre való tekintet nélkül minden embert hív, meg akar szólítani.

A rádió hangsúlyosan felvállalt célja egyszerre nagyon világi és nagyon egyházi. Rokonszenves, hogy újra meg újra hangsúlyozzák: nem agitálni akarnak, hanem úgymond hangolni, nem csak a vallásos emberek a célcsoportjuk, és témák szempontjából is mindenevők, nem zárkóznak be a szűkebb vallási felségterületre. De min múlik, hogy ez a szemlélet meggyőző koktélt eredményez-e?

– Nem laboratórium vagyunk: az említett arányokat folyamatosan alakítjuk, az esetleges hibákat pedig kijavítjuk. Mivel kiváló szakemberekkel dolgozunk, ez be van építve a folyamatba. Amiről Ön beszél, nem mérhető. De megnyugtathatom: a rutinunkhoz tartozik új műsorötletek kidolgozása, kisebb-nagyobb módosítások bevezetése. Senkinek nem adunk olyan műsort, amit nem szívesen készít! Hiszen ahhoz, hogy hiteles legyen, hinnie kell az ügyben. Az őszintétlen hangot azonnal észreveszi a hallgató. Nagyon figyelünk a visszajelzésekre, aktívak vagyunk a közösségi felületeken. Jó példa ez ügyben a hírek világa, amely egyáltalán nem kiemelt terület számunkra. De az eddigiek szellemében nyilvánvaló, hogy az emberi teljességnek a hiteles tájékozódás iránti igény is része. Nagyon kényes kérdésről van szó, hiszen sokféle ember hallgat bennünket. Hogy jól csináljuk, azt az bizonyítja számomra, hogy hol ilyen, hol olyan irányban tartanak elfogultnak bennünket, a hallgatók elfogultságaitól függően. A hitelességünk éppen abban nyilvánul meg, hogy sem erre, sem arra nem lengünk ki. Mindenkinek nem lehet megfelelni – támaszt, kapaszkodót, hitet, lelkierőt adni viszont igen, és éppen ez a feladatunk.

Hogyan viszonyulnak a többi katolikus rádióhoz és a Bonum Tv-hez, ami az irányvezetést, a küldetési nyilatkozatot, a katolikus önképet illeti? Mit tanultak a többiektől?

– Mindenkivel korrekt, kiegyensúlyozott szakmai kap­csolatunk van, a Szent István Rádiót ezenfelül a testvérrádiónknak tekintjük, velük napi szinten egyeztetünk. A Bonum Tv-vel együtt fogjuk közvetíteni a csíksomlyói pápalátogatást, a Mária Rádiónak át szoktunk adni bizonyos műsorokat. De a Katolikus Rádió azért a saját útját járja. Örülünk a sokszínűségnek, de a többiek stílusa, gyakorlata kevéssé befolyásol bennünket.

Végezetül arra kérem, hogy beszéljen a személyes indíttatásáról! Mi az, ami miatt annyira hisz a rádiózás fontosságában és jövőjében egy olyan korban, amikor sokan már a tévét is temetik? És miért bízik a katolikus rádiózás hatásosságában egy vallástalanodó Európában?

– Huszonöt éve rádiózom, és hiszem, hogy a gondviselés hozott a katolikus rádiózásba, a Katolikus Rádióhoz is. Ami magát a rádiózást illeti, kezdettől fogva megbabonázott: az első pillanattól fogva tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Nagyon szerethető, az emberek komoly érzelmekkel viszonyulnak hozzá, része az életüknek. Biztos vagyok benne, hogy tíz, húsz, ötven év múlva is lesz rádiózás. Spányi Antal fehérvári püspök, a rádió vezérigazgatója nyolc éve hívott a Katolikus Rádióhoz, amit hatalmas megtiszteltetésként és kihívásként éltem és élek meg. Hivatásként, akárcsak a Pázmány egyetemi oktatói munkámat. Nagyon hiszek ebben az ügyben, de nem is lehet másképpen csinálni.
A rádiózást már sokszor temették, a tévézés, majd a net, végül a közösségi oldalak megjelenésekor is. De soha nem a károgóknak lett igazuk, mert azok az igények, amiket kielégít, változatlanok, örök emberi jellemzők. A tájékozódás és a szórakozás vágya, a dolgok értelmének keresése mindig az ember alaptulajdonságai maradnak.

 

Küldetésnyilatkozat

 

Rádiónkat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2004-ben azzal a céllal hozta létre, hogy a magyar társadalomban a keresztény életfelfogást és erkölcsiséget megerősítse és terjessze. Közszolgálati műsorstruktúránkkal segítünk eligazodni és tájékozódni az élet számtalan területén és a mindennapok kérdéseiben. Szerepet vállalunk a Katolikus Egyház tanításának hirdetésében, a magyar és az egyetemes kultúra, valamint anyanyelvünk értékeinek megőrzésében.
A Magyar Katolikus Rádió szándéka szerint és megvalósított műsorának minden eleme által is a közt – az Egyház társadalmi tanításának kifejezésével: a közjót – szolgálja. E szolgálat lényege a mi felfogásunk szerint az, hogy a műsoraink által végigvezetjük egy úton a hallgatót; olyan úton, amelynek a végére érve talán jobban tudja majd, hogyan, merre tovább, mint annak előtte.
Azt akarjuk, hogy a műsoraink hallgatói egyre jobb, egyre alaposabb, egyre hasznosabb döntéseket tudjanak hozni a saját és közösségük életéről. Hogy napról napra jobban tudják szeretni a feleségüket, férjüket, szüleiket, hogy legyen több jó szavuk a gyerekeikhez, hogy hűségesek tudjanak lenni a barátjukhoz, szerelmükhöz, nemzetükhöz, hogy jól tudják befektetni a pénzüket, hogy eligazodjanak a politika világában, hogy gyönyörködtesse őket egy operarészlet, lelkesítse egy rocksláger, andalítsa egy érzelmes táncdallam.
De nem akarjuk elandalítani a hallgatót, éppen ellenkezőleg: ébresztőt kiáltunk. Serkenteni szeretnénk, serkenteni szóra és tettre! Nem akarjuk megmondani, hogy a hallgató mit gondoljon, de azt szeretnénk, ha a Magyar Katolikus Rádiót hallgatva egyre több saját gondolat s abból fakadó tett születne. Azért szólunk, hogy minket hallgassanak, de nem azért, hogy hallgassanak!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..