Szóval, mi azért megyünk ki a fesztiválokra, hogy a bulizás mellett a mosoly alá komolyságot csempészve megosszuk mindenkivel, hogyan látjuk a világot, elmondjuk, miért vagyunk vidámak és boldogok, miben hiszünk; és természetesen kíváncsiak vagyunk Rád is. Azért vagyunk ott, hogy megkérdezzük tőled, hogy vagy, mi jót csinálsz a fesztiválon vagy akár itt, a világhálón kalandozva” – olvasható a Közös Pont internetes bemutatkozásában. Önkéntes segítőnek jelentkező katolikus, református és evangélikus fiatalok „megbékélt különbözőségben”, hatékony közösséget alkotva jelennek meg nyaranta a legjelentősebb, nemzetközileg is jegyzett könnyűzenei seregszemléken, a VOLT-on, a Hegyalján és természetesen a napokban kezdődő Szigeten is.
Kezdettől, 2000 óta felverik a Közös Pont-sátrat a Hajógyári-szigeten. Akkor még a Pepsi támogatta az időközben saját lábára állt fesztivált. Úgy megkedvelték a csapatot – meséli Gyorgyovich Miklós, az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (az ÖKI) vezetője –, hogy a szervezők maguk keresnek meg minket az egyeztetések ügyében. Fontosnak tartják ugyanis, hogy a „Civil Szigeten” az egyházak is képviseltessék magukat. Nem a hittérítés a cél, inkább afféle preevangelizáció zajlik a Közös Pontnál. A fesztivál területén ez a sátor az a hely, ahol a betérők komolyan beszélgethetnek Istenről, vallásról, egyházról. Sok fiatal nemhogy nem hisz Istenben, hanem – információhiány, rossz családi minta vagy múltbéli sérelmek miatt – egyenesen ellenséges, gúnyos, ha a hitről hall. Itt viszont kortársaikhoz fordulhatnak: Ki az Isten? Honnan veszed, hogy van Isten, és ha van, akkor csak egy? Miért hiteles neked a Biblia…? –kérdezik. Olykor persze provokatívan vagy épp obszcén módon érdeklődnek. A Közös Pont önkénteseinek azonban nem szabad semmin meglepődniük, mindenre felkészülnek, erre is. Türelmesen, mosolyogva válaszolnak. Ebből is kitetszik, segítőnek lenni nem könnyű feladat, a jelentkezőket ezért megszűrik. Hagyományosan február első hétvégéjén zajlanak a felvételi beszélgetések, melyek során kiderül, ki alkalmas erre a misszióra. Nem teológusokat várnak, de az önkénteseknek tisztában kell lenniük az alapvető bibliai, liturgikus fogalmakkal. A tudás mellett vagányság is szükséges, hiszen nem mindenki bírja a stresszt, amelyet a szigetelők néha kiváltanak. Akik februárban felvételt nyertek az önkéntesek sorába, tavasszal két kötelező képzésen vesznek részt, majd közvetlenül az adott fesztivált megelőzően következik még egy kétnapos fejtágító. A segítők csak ezek után kezdhetik el szolgálatukat a programok ideje alatt. Mivel a jegyárak igen borsosak, a fesztiválozók nagy része külföldi, így a Közös Pont önkénteseitől elvárják a társalgási szintű angol nyelvtudást is.
A papi, lelkészi háttér biztosított. Katolikus részről idén Nagy Krisztián, a Központi Szeminárium prefektusa lesz kint. Előfordul, hogy egy szigetelő azért keres papot, mert gyónni szeretne, vagy olyan problémája van, amelyet nem szívesen osztana meg mással.
A fiatalokban megvan az istenkeresés vágya… Gyorgyovich Miklós fenti tapasztalatait Piros Antal, a Közös Pont-sátor vezetője is alátámasztja. Mint mondja, ebben a misszióban a jelenléten túl a személyesség a legfontosabb; a beszélgetés, a megélt Isten-kapcsolat átadása. A heti téma a Közös Pontnál idén a szeretet lesz, amelyet mindennap más oldalról közelítenek meg: Szeresd felebarátodat, szeresd ellenségedet…! Az eszmecserék mellett hagyományos program a rajzolás, az „alkotás folyamata” és az esti teaház is. Újdonság a korábbi nyarakhoz képest, hogy a nagyszámú külföldi fesztiválozóra gondolva vasárnap angol nyelvű istentiszteletet is tartanak.
Veszélyes a Sziget? Egyeseknek azonnal az alkohol, a drog, a betegségek, a szabad szerelem, a züllés jut róla eszükbe. Piros Antal szerint a Sziget ugyan „sokféle”, de a fiatalok elsősorban – és tényleg – a zenéért jönnek. Kíváncsiak a sztárokra, a világszínvonalú koncertekre, részt akarnak venni a változatos programokon, és persze vannak olyanok is, akik mindeközben – normális keretek között –ismerkedni szeretnének. A többségnek nem az a terve-vágya-szándéka, hogy teljesen „szétcsapja” magát. A Sziget az utóbbi időkben ebből a szempontból is változott, fejlődött, „tisztult”. Sokkal kevesebb az útszélen fekvő öntudatlan részeg, a láthatóan drogos befolyásoltság alatt álló fiatal. A szervezők szigorúan ügyelnek a rendre, a személyi biztonságot a rendőrség garantálja. A kulturált szórakozás tehát adott. A Szigeten mindenki azt találja meg, amit szeretne. Legfeljebb azoknak nem ajánlott, akik nem biztosak önmagukban, és azért mennek ki, hogy a bajt keressék – maguknak.
