A Bosszúállók legutóbbi részében a szuperhősök fele – a gonosz Thanosnak köszönhetően – köddé vált. A film utolsó jelenetében azt láthattuk, hogy Nick Fury (Samuel L. Jackson), mielőtt maga is elporladna, bekapcsol egy kozmikus csipogót, ezzel üzenve valakinek, akivel eddig még nem találkozhattunk a gigantikus sorozat epizódjaiban. Persze a jól értesültek már tudták, hogy a
SHIELD ügynöke Marvel kapitányt szerette volna értesíteni. Az új szuperhős önálló filmjéből az is kiderül, hogy miért lehet számítani rá a Thanos elleni küzdelemben.
Vers (Brie Larson), a Kree Birodalom ifjú katonanője első bevetésére indul. Kiképzőjével, Yon-Rogg-gal (Jude Law) együtt az a feladata, hogy megmentsék egyik társukat az álnok skrulloktól. Ezekkel az igen veszélyes zöld gyíkemberekkel azért nem bírnak az egyébként magas technikai színvonalon álló kree-k, mert azok képesek bárkivé átváltozni. A kree-akció végül balul sül el, így kerül Vers a Földre. A nő meglepődve veszi észre, hogy vissza-visszatérő álmaiban már látta ezt a bolygót. Kiderül, hogy Vers igazából Carol Danvers, aki az amerikai hadsereg pilótájaként egy tesztrepülés során néhány évvel korábban lezuhant.
A Marvel kapitány képregényváltozata a 40-es években jelent meg először, majd az 50-es években abbahagyták a kiadást. A megszűnés mögött egy plágiumvita állt, sokan úgy látták ugyanis, hogy Marvel kapitány tulajdonképpen egy női Superman. A filmet nézve azt kell mondanunk, hogy ez többé-kevésbé így is van. A rossz nyelvek szerint a Stan Lee és Gene Colan által 1967-ben felélesztett figurát azért szerepeltették oly sokszor és oly sokféle alakban, hogy a női emancipáció korában legyen végre egy szuperhősnő is. Külsejétől eltekintve ugyanakkor Vers olyan nő, aki semmilyen szempontból nem az: szemernyi érdeklődést sem mutat a férfiak iránt, és egyfolytában harcol. Látható, hogy a film igyekszik megfelelni a manapság még hangsúlyosabbá vált emancipációs divatnak, ám magáról a női mivoltról semmit nem tud – vagy tán nem is akar – mondani.
A Marvel-moziverzum filmjei elvileg egymáshoz illeszkednek, számos helyen utalnak a többi rész valamelyikére, ezért cselekményük bizonyos elemeit csak akkor fogjuk érteni, ha a többit is láttuk. Ám ha valaki arra vállalkozik, hogy sorban megnézi az összes Bosszúállók-epizódot, akkor bizony sok ellentmondásra, logikai törésre bukkanhat, ami azt jelzi, hogy már az alkotók is elvesztették a fonalat. Sőt, igazából már az ötletekből is kifogytak. Vers szupererejének eredetében nincs semmi eredeti, a kree–skrull ellentétről pedig a Star trek-filmek juthatnak az eszünkbe. A látvány természetesen lenyűgöző, persze ezt a szuperhősfilmektől már el is várjuk. Tulajdonképpen a történetvezetés sem különleges, ám az mindenképpen erénye a Marvel kapitánynak, hogy semmi és senki nem az, aminek elsőre látszik. Úgy tűnik, a sztori megalkotásánál az volt az elsődleges szempont, hogy harmonizálják a Bosszúállók sorozattal. Így például választ kapunk arra, hogy mi lett Fury szemével, emellett a Tér Köve eddig sem egyszerű hányattatásairól is megtudhatunk egy újabb részletet. Brie Larson – aki felejthetetlen alakítást nyújtott A szoba című filmben – meggyőzően játszik, Samuel L. Jackson és Jude Law is hozza a formáját, de a skrull Talost alakító Ben Mendelsohn és a kree Mar-Vellt megformáló Annette Bening színészi játéka is elfogadható.
Bár A Hangya és a Darázs című filmnél – melyet sokan szintén a Bosszúállók befejező része miatt néztek meg – a Marvel kapitány élvezhetőbb mozi lett, azt nem mondhatjuk, hogy bármiben is kiemelkedik a sokmilliós költségvetésű megaprodukciók sorából. A moziból távozóban ennek ellenére akár még egy halvány üzenet is földerenghet bennünk: Nézz magadba, találd meg a lényeged, állj fel, és küzdj a végsőkig.
