Fotó: Somogyi Tamás
A főpásztor elődjéről mint Isten zarándokáról beszélt, aki a világ nagy kegyhelyeit és zarándokhelyeit felkeresve mindenütt hittel, keresztény reménnyel imádkozott, nemcsak személyes kéréseiért, hanem egyházmegyéjéért és az egész Egyházért.
A megyéspüspök a Székesfehérvári Egyházmegye 19. püspökét méltatva elmondta: akik ismerték, paptestvérei, a kispapok, munkatársai, a hívek és a papi otthon lakói egy évvel ezelőtt megrendülve értesültek arról, hogy elhunyt Takács Nándor. „Mindannyian zarándokok vagyunk itt a földön, és életünk értelme, hogy napról napra egyre közelebb jussunk célunkhoz, hogy hazatérjünk, amikor az Úr Jézus eljön értünk. Takács Nándor halálának első évfordulóján még elevenen él bennünk egyénisége, lelkipásztori szolgálata. Most az a dolgunk, hogy felszítsuk magunkban a reményt, amely benne is élt, hogy a zarándok hazatért.”
Spányi Antal püspök arról is beszélt, hogy senki sem szakíthat el bennünket Krisztustól, nem téríthet el örök célunktól. Csak magunk vagyunk felelősek a saját üdvösségünkért. Semmilyen körülmények között se hallgassunk a gonoszra, hanem tekintsünk Krisztusra, aki minden bűnünket felvitte a keresztfára. Meghalt értünk, hogy megtisztítson bennünket, s így a szív és a lélek tisztasága által Isten országának tagjai lehessünk. A szentmise után a főpásztor és a papság vezetésével az altemplomba vonultak a hívek, hogy Takács Nándor püspök nyughelyénél imádkozzanak lelki üdvösségéért. Őérte, aki jelmondata szerint Krisztus szeretetével és Mária hűségével élte az életét.
