Bár az ünnep fő éneke, a tropár, szerkezetileg teljes hasonlóságot mutat a karácsonyiéval, most inkább mégis a tartalmi párhuzamra próbáljunk odafigyelni. Ha nem ismernénk szentatyáink liturgikus költészetének módszerét, akár meg is lepődhetnénk azon a tényen, hogy Mária születésnapján a fő éneknek csupán az első fele szól róla. Ám ha jól megfigyeljük a himnuszt, láthatjuk, hogy pontosan a középpontjában áll Jézus. Szinte az evangélisták szellemiségét fedezhetjük fel itt: az Üdvözítő édesanyjáról kevés szó esik, Jézus Krisztus személyére és tanítására esik a hangsúly.
Máriáról tehát csupán két dolgot mond az énekünk. Az egyik: „A te születésed, Istenszülő Szűz, örömet hirdetett az egész világnak.” De hát nem ez a legtöbb? A világra szóló s az egész világnak szóló születésnap fölötti öröm? Bizony az, mert már a megszólításban jelen vannak a Máriára vonatkozó legfontosabb dogmatikai igazságok. Egyfelől „Istenszülő”, aki a második isteni Személyt hozta a világra emberi testében. Másfelől pedig valóságos szülése ellenére mégis szűz, örökké szűz maradt. A másik rész a „mert” kötőszó után már a megokolást adja: „belőled tündöklött föl az igazság napja, Krisztus Istenünk.” Íme, menynyire érthetővé válik a korábban említett, Jézus és Mária között lévő szoros kapcsolat, illetve az is, hogy miért szól az ének további része Jézusról! Igen, így örvendezhetünk Mária születésnapján nemcsak az újszülöttnek, hanem az ő méltóságának is, annak, hogy Theotokosz, Istenszülő lett.
Az ének további része tehát már Jézusról szól. A szent szerző tömören, két ellentétpárban négy üdvtörténeti eseményt fogalmaz meg. Az egyik az átok és az áldás ellentéte: „eltörölvén az átkot, áldást hozott ránk”. Bár az ember Isten iránti engedetlenségével bűnbe esett, és így isteni haragot, átkot vont magára, Jézus (Éva leszármazottjának gyermeke) engedelmességével helyreállította ezt a megromlott kapcsolatot. Az ősevangélium isteni ígérete teljesedett benne (Ter 3,15), amit himnuszaink is számtalanszor megénekelnek. A másik ellentétpár a halálról és az életről szól: „meghiúsítván a halált, örök életet ajándékozott nekünk”. Már Szent Pál is megírta Krisztusról, hogy „legyőzte a halált, s felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot” (2Tim 1,10). Az üdvtörténet csúcspontja, húsvét ünneplésében pedig így énekelünk: „legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott”. Íme, ennek elővételezése történik a mostani ünnepen!
Szűz Mária születése ünnepén az egész világgal együtt örvendezhetünk, mert megszületett Megváltónk édesanyja.
