Szűz Mária istenanyasága

Azt el kell ismernünk, hogy a népünk által használt és általánosan elterjedt énekeskönyvben kevés olyan szöveget találunk, amely kifejezetten Mária istenanyaságáról szólna. Kettős oka van ennek. Egyrészt könyvünkbe nem fér bele a hatalmas terjedelmű eredeti görög szöveg minden része. Másrészt viszont – és számunkra most ez tűnik fontosabbnak – karácsonyi himnuszainkban is jelen van az Istenszülő; szinte teljesen egybefonódik tisztelete (és nem imádása!) egyszülött Fiáéval.


Igen, ő is részese Jézus Krisztus húsvéti misztériumának. A legelső helyet foglalja el az üdvözültek között. Illetve ő maga is részt vállalt a misztérium konkrét megvalósulásában, amikor az Isten által öröktől fogva elhatározott üdvözítő tervre igent mondott. Mindenkor tisztaságos volt. Egyházunk meg is énekelteti ezt híveivel: „A szeplőtelen fogantatás Megváltót szül.” Mégis valóságos édesanya lett, de tiszta ártatlanságban maradva és a szüzesség megsértése nélkül: „Nagy és dicső csoda történik ma, a Szűz kisdedet szül, és méhe szeplőtelen marad.”

 

Így köszöntjük Jézust születésnapján: „Mit hozzunk néked, Krisztus Istenünk, amiért megjelentél a földön mint ember, érettünk, mert minden általad teremtett lény és dolog hálaadást mutat be néked.” S milyen nagyszerű módon segít bekapcsolódnunk ebbe az egyetemes hálaadásba a himnusz további része: „mi pedig, emberek, Szűz Anyát” ajándékozzuk neked, Krisztusunk! Íme, menynyire egybekapcsolódik a Gyermek születésnapi köszöntése az édesanyjáéval! Megváltónk szülője különösen is megérdemli tiszteletünket, hiszen helyrehozta Éva bukását, amiért így fordulunk felé: „Megszüntetted Éva átkát, mert az Atya akarata szerint anya lettél, öledben hordván a megtestesült Isten-Igét.”

Jézus születése napján köszöntsük édesanyját egyik gyönyörű énekünkkel: „Jertek, magasztaljuk az Üdvözítő Anyját, ki a szülés után is szűz maradt: Üdvöz légy, a mi Királyunknak és Istenünknek élő városa, melyben Krisztus lakozott, munkálván az üdvösséget!” S amikor édesanyaként köszöntjük, bátran kérjük tőle, mert hiszen a mi igazi édesanyánk is: „Istenszülő, imádd érettünk a tőled megtestesült Igét, hogy üdvözítse a mi lelkünket!”