Születésnapját ünnepelte a Pécsi Egyházmegye
Fotó: Fábián Attila

 

Szent István 1009 augusztusában a korabeli egyházjogi gyakorlatnak megfelelően zsinaton hozta létre az évek óta tervezett új egyházmegyéket. A pécsi alapítólevél szerint ezt a gyűlést a győri várban, egy 1001 körül alapított püspökség székhelyén tartották. A zsinatról egyedül a pécsi püspökség alapítólevele ad tájékoztatást.
A gyűlés ünnepélyes kezdetét augusztus 15-re, Nagyboldogasszony napjára tehetjük. Talán a tárgyalások végén, azok lezárásként, augusztus 23-án adták ki az új Pécsi Egyházmegye számára az oklevelet. A gyűlés úgynevezett vegyes zsinat lehetett. A résztvevők körére jobbára csak általánosan utal az oklevél. Név szerint említi Szent István királyt mint a püspökség tényleges alapítóját és az oklevél kiadóját, majd Azo szentszéki legátust, aki a pápai jóváhagyást közvetítette, és végezetül Bonipert frissen kinevezett pécsi püspököt.
Az oklevélből azonban tudjuk, hogy valamennyi magyar püspök, s mellettük világi előkelők, a megyésispánok és a határvármegyék vezetői, sőt alacsonyabb rangú személyek is jelen voltak az eseményen. Az alapítólevélből az is kiderül, hogy az új egyházmegyét Szent Péter apostol védelmébe ajánlották.

A latin nyelvű dokumentum magyar fordítását az alábbiakban közreadjuk.

„A Szent Háromság és Oszthatatlan Egység nevében. István, Magyarország királya. Tudja meg minden mostani és jövőbeli hívünk, hogy mi az igen szent apostoli [pápa] egyetértésével, és az ő követe, Azo püspök, továbbá valamennyi hívünk: érsekek, határispánok, ispánok, valamint kisebb [méltóságú] személyek jelenlétében elrendeltük a pécsi püspökség megalapítását Isten és minden szentje dicsőségére, Bonipertet tettük meg oda püspöknek, kiváltságokkal láttuk el azt, és határait megerősítettük. Az első határt Zemogny falucskától egészen Tápé faluig jelöltük ki, a másodikat az Ozora [víztől] addig, míg el nem ér egy másik, Lupa nevű vizet, a harmadikat a Kapostól egészen az Almás vízig, a negyedik pedig, amelyet Kőároknak hívnak, a Dunától kezdődve a Száva folyónál végződik. És hogy hatalmunk ezen nemes cselekedete állandóan és háborítatlanul maradjon fenn, az erről kiadott pergament pecsétünk rányomásával megpecsételtettük. Istvánnak, Magyarország királyának jele. Ha valaki ezen határokat megsérteni merészelné a jövőben, fizessen 100 jó minőségű aranyfontot, felét kincstárunknak, másik felét a mondott püspökségnek és annak vezetőjének. És hogy az isteni harag eljövetelétől még inkább rettegjen, tudja meg, hogy az Atyaisten, a Fiú és a Szentlélek, valamint Isten dicsőséges szülőanyja: Mária és Szent Péter apostol – akinek tiszteletére állíttatott fel az említett püspökség – örök átka bünteti majd, és Krisztus ítélőszéke előtt fog számot adni. Kelt a szeptember Kalendae-je előtti 10. napon [augusztus 23-án], a 7. indikcióban, az Úr megtestesülésének 1009. esztendejében, a kegyes István uralkodásának 9. évében. Történt Győr várában.”

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..