Az engedélyezés két típusú lehet: történhet (írásos) megbízással, illetve felavatással, s e kettő, bár a feladat ellátását tekintve azonosnak tűnik, lényegében nem ugyanazokkal a lehetőségekkel és jogokkal jár. Ha az áldoztatás eseténél maradunk: a megbízás világosan lehatárolja a szolgálat kereteit (rendszerint csak az adott plébánia területére vonatkozik, meghatározott időre szól, és erőteljesebb a plébánosi kontroll a szolgálat végzésében stb.), míg a felavatott „áldoztató”, az akolitus mozgástere tágabb. A római liturgia két felavatott szolgálattevőt ismer, az egyik a felolvasó vagy lektor, a másik az imént említett akolitus vagy „oltárszolga” (ez a pontosabb meghatározása e szolgálatnak). Bizonyos liturgikus és/vagy szentségi szolgálatok elvégzésére hölgyek is kaphatnak megbízást, de felavatott szolgálattevő csak férfi lehet. Az akolitus vagy a lektor felavatottsága az egész egyetemes egyház területére érvényes, noha „idegen helyen” igazolni kell a püspök engedélyét. A felavatás életre szóló, bár az illetékes egyházi hatóság korlátozhatja a szolgálat mibenlétét, sőt akár meg is tilthatja annak gyakorlását, de a tilalom letelte után nem kell ismét felavatást nyerni. A következőkben a lektor és az akolitus szolgálatát fogjuk bemutatni e hasábokon.
