Szíverősítő közösség

Felismerve és megvallva gyengeségemet megszülethet bennem az élmény, hogy Isten jelenlegi állapotomban is szeret, és kérhetem tőle, hogy szabadítson meg. Így az ő segítségével képes leszek nekilátni egy megújult élet közös művének, amelyben már nem a kérés a lényeg, hanem a hála. Ennek a fordulatnak az élménye mélyíti el bennem annak igazságát, hogy Jézus valóban szabadító. Az átélt, átszenvedett, majd örömmel sem egyszer felruházott élmény szavai. Nem „kemény beszéd”, de ki hallgatja? A tévében a napokban sugározták, a hajnali órákban, egy nézők által ritkán bolygatott műsorsávban. Az internet dzsungelében pedig gond nélkül megbújnak – bár némi keresgélés után fellelhetők – az ilyen halk vallomások. Pedig sokak rabságáról szólnak Jakus Ottó gondolatai, aki a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat (KASZ) lelkészeként a pusztító szenvedély kötelékeiből való szabadulásról beszélt. Egy hosszabb műsor szereplőjeként, amelyet az MTV vallási szerkesztőségének munkatársai készítettek a KASZ negyedszázados jubileumáról. Ünnepelni sokféleképp lehet: heveny külsőségek közt, zajos médiaeseménnyé torzulva csakúgy, mint bensőséges közösségként, ahol nem az a lényeg, látnak-e minket, és hányan, hanem az, hogy a hétköznapok közt megállva egymásra nézünk, s itt és most végre időt szánjunk rá, hogy az összetartozás örömét és ajándékát is magunkba fogadjuk. Ennek jelenvalósága érintett meg vendégként is az alkoholistamentő szolgálat évfordulós szentmiséjén, amely nem pusztán a teológiai igazságok szintjén, hanem átélhetően is a közösség ünnepe volt. Huszonöt év számtalan keresztje, megfeneklett, felépülőben lévő és kitisztult sorsok, élők és már eltávozottak találkoztak az oltárnál, részeseként az egyetlen áldozatnak. Az eucharisztia az egyik záróeseménye volt a születésnapi hétvégének, melyen a kezdetek segítőitől a nemrég csatlakozottakig sokan örültek együtt a szabadult élet Istentől elfogadott esélyének, a valóban szíverősítő közösségnek. Sokan ekkor is a KASZ emblémájával díszített, sárga, fehér, zöld, meggypiros vagy narancssárga pólójukat viselték, amelyet a közösséghez tartozó egyik házaspár ajánlott fel, akiknek munkaruházati vállalkozásuk van. A különböző színek beszédesek: a józanság esztendeit jelzik. Mindezt már Ottó atyától tudom meg. Ő pirosba öltözött. Idén „tizenkét éves”. Az évforduló arra is alkalmat adott, hogy a reményt szimbolizáló zöld keretben köszönő oklevelet nyújtsanak át azoknak, akik jelenlétüket, idejüket, munkájukat, figyelmüket vagy támogatásukat adják a többieknek a hétköznapok során. A szolgálat 1985 januárjában indult, egy lelkinappal. Egy nyugdíjasan is aktív lelkipásztor, Halász Endre, a pártállam és az egyházi vezetés által egyaránt rossz szemmel nézett pap személyes élményei nyomán arra a felismerésre jutott, hogy segítenie kell az alkohol rabságába került embereknek. Elszánt civilek támogatásával kezdte meg a munkát, mely az évek múltával embertől emberig jutva, csendesen zajlott. Esztendőkkel később került kapcsolatba a szolgálattal Jakus Ottó, először még saját szabadulását keresve. Később, immár munkatársként az alapító álmát váltotta valóra, hiszen Halász Endre jól tudta: igazán olyasvalaki tud segíteni a szenvedély egész embert maga alá gyűrő betegségében szenvedőknek, aki maga is megjárta poklait. Azóta már sokfelé jelen van a KASZ. Országos hálózat kiépítésére ugyan nincs lehetőségük, de régiós lelkinapok több nagyvárosban vannak, a határon túli magyarok körében pedig missziókat tartanak. Tizenhat állandó munkatársa van a szolgálatnak, igaz, elkelne jóval több is, hiszen az egyház tagjait sem kerüli el a Magyarország lakóinak egytizedét érintő alkoholizmus. A KASZ budapesti központja Óbudán várja a segítséget kérő szenvedélybetegeket és családtagjaikat, de itt szervezik az országos találkozókat, programokat, szabadító lelkigyakorlatokat is – ez utóbbiak száma már jóval száz fölött van. A jubileumi hétvégén nemcsak érintettek és hozzátartozóik, hanem a szolgálatot támogató emberek közül is többen összegyűltek a családias ünnepségre. Közösen idézték fel vetített képek segítségével a szolgálat útját; felvételről hangzott el Halász atya vallomása a krisztusi szellemű szeretetszolgálatról. A Mennyei időgép című „minidráma”, az egyik „őssegítő”, Kovács Tádé Ferenc írása az angyalok tanácskozásának jelenetén keresztül mutatta be a KASZ mennyei fogantatását. Volt „Ki mit tud?”, Margit-szigeti sportjáték, koncert, tanúságtétel, szentségimádás. A könnyek és a nevetés percei, a békesség órái teltek, a közösség felszabadító élményeié, melyek a folytatáshoz is erőt adnak. Természetesen ilyenkor sem hiányoznak a nehéz pillanatok, a fel-felszakadó lelki sebek, a közösséggel még csak ismerkedők problémái. Mindig van, akit a közösségnek hordoznia kell – mondja Ottó atya. – Ez is része a közösség épülésének. Amikor nála járok, megmutatja a KASZ egyik helyiségében rendezett kiállítást, Agárdi Kovács Attila festőművész néhány képét. A fiatal alkotó is szabadult: a kábítószerek, majd az alkohol szorításából. Belső útjának állomásait is tükrözik e vásznak – sötét és fényjárta korszakainak maradandó lenyomatai. A szobába lépve a keresztre feszített Krisztus alakjának életnagyságú képmása vonja magára tekintetünket. Azaz képmásdarabjai. Isten testének látványa ugyanis különálló festményrészletekből válik egységessé. Nincs folytonosság, csak a képzelet egészíti ki e szétszakítottságot. A mi személyes és közös, belső és külső szétszakítottságunknak is tér-képét. A képmásokét – akik rabjai vagyunk önmagunknak, megkötözöttségeinknek. Valamennyien.

Információ a segítőhelyekről, a KASZ lelki programjairól telefonon és személyesen:

SZENT ERZSÉBET KARITÁSZ SZENVEDÉLY-BETEGSEGÍTŐ LELKI KÖZPONT

1035 Budapest, Kórház u. 37., tel./fax: 06-1-242-2330

Hétfőtől csütörtökig 9 és 17 óra között, pénteken 9 és 16 óra között

E-mail: lelkikozpont@freemail.hu

Honlap: http://kaszlelkikozpont.hu/