Szivárvány a kápolnában
Fotó: Lambert Attila

 

Az alabástromfehérre glettelt falon visszatükröződnek az üvegablakok színei a Szent István-bazilika Szent Jobb-kápolnájában. Az ambó vakítóan fehér dobogóján a beáramló természetes fény szivárványos színei csillannak meg. A kápolna felújítása során a két tervező, Galina Zoltán építész és Bukta Norbert festőművész igyekeztek kihasználni a hely kínálta lehetőségeket. A bazilika Bajcsy-Zsilinszky útra néző apszisa erőteljes félkörívben végződik. Ebben a különös kanyarulatban található a kápolna és a sekrestye is. A két helyiséget ma fal választja el egymástól, ám nem volt ez mindig így: amint Bukta Norberttől megtudhattuk, eredetileg függöny volt a kápolna és a sekrestye között. A félköríves szakrális tér barokkos, historikus oltára a fal vonalában helyezkedik el – nincs szemben a hívek padsorával, illetve az ideiglenesen kialakított széksorokkal. Ezért az oltárra merőlegesen elhelyeztek itt egy kredenciaasztalt a szembemisézéshez. A díszes ereklyetartóban lévő Szent Jobb már tavaly kikerült a kápolnából, és a Benczúr Gyula által festett hatalmas oltárkép előtt kapott helyet a bazilika főhajójának Nagyboldogasszony-oltáránál.
A Szent Jobb-kápolna felújítási munkálatairól Bukta Norbertet kérdeztük, aki a következőket mondta: „Galina Zoltán javaslata az volt, hogy ne csak a kápolnával, hanem az egész hátsó apszisrésszel foglalkozzunk a felújítás során. Elsőként szükség volt egy liftre, ami megkönnyíti a feljutást a fenti hittantermekhez. Ez el is készült. Az átalakítások további szakaszában a kápolna és a sekrestye kérdését kellett megoldanunk. Mindkét helyiségnek díszes festésű falai vannak. A 70-es években történt beázások során ezek megsérültek, és javításkor a tönkrement részeket már nem állították vissza az eredeti szerint. A kápolna legtöbb újkori látványossága Farkas Attila nevéhez köthető. Ami a 80-as évektől folyamatosan alakult itt, az elsősorban az ő elképzeléseit tükrözi. A bazilika 1951-ben kapta meg őrzésre a Szent Jobb-ereklyét. Az akkoriban még Szent Lipót nevét viselő kápolnát, amely addig sekrestyéül is szolgált,
Gerő László tervei alapján kettéosztották, kápolnára és sekrestyére. Az elmúlt években egyre nőtt az ereklyét felkereső látogatók száma. Megoldást kellett találni arra, hogy a zarándokok és a turisták jobban hozzáférhessenek a Szent Jobbhoz. Ezért került át a bazilika főhajójába, a Benczúr Gyula festette oltárkép elé.”
Az átalakítások során az egyik legfőbb szempont az volt, hogy minden műemléki és művészeti értéket megőrizzenek. A tervezőknek nagy fejtörést okozott, hogy mit kezdjenek a két helyiséget elválasztó fallal. Végül úgy döntöttek: semmilyen műalkotást nem helyeznek el rajta, hanem hagyják, hogy tisztán építészeti motívumként érvényesüljön. De hallgassuk tovább Bukta Norbertet.
„Úgy gondoljuk, hogy az építészet és a képzőművészet szorosan összetartozik, nem választható el egymástól. A falat úgy alakították ki, hogy anyagában illeszkedjen a templomtér más anyagaihoz, a gyúrt márványhoz, a tükröződő fényes felületetekhez. A 80-as években beépített ablakokon át beáramló fény szépen tükröződik a fal glettmárványán. Az volt az elképzelésünk, hogy egy olyan felületet hozunk létre, amely tükröződésével arra is utal, hogy ez a tér valamikor folytatódott, összetartozott a szomszédos helyiséggel. A színes üvegablakokat a 70-es, 80-as években Pituk János Viktorián készítette.”
Bukta Norbert és Galina Zoltán Kotormán Norbert szobrászművésszel együttműködve megtervezte a tér szobrászati kialakítását is. E hátsó apszisrészbe, a kápolnabejárattal és a papi bejáróval szemközti szoborfülkébe egy-egy szobrot képzeltek el, a kápolnába pedig egy, a hívek felé néző, három méter átmérőjű, aranyozott Mária-tondót. Jelenleg a częstochowai Szűzanya képe látható itt. Felmerült az a gondolat, hogy a későbbiekben esetleg Szent II. János Pál és Mindszenty József szobra kerülne majd ide. A tervezők egyelőre csak a majdan elkészülő alkotások helyét jelölték ki. A koncepció kialakítása során fontos szempontnak tartották, hogy a tér a régi és az új elképzelések találkozási pontja legyen, ahol a már meglévő értékekhez harmonikusan illeszkednek a kortárs művészeti alkotások.
Beszélgetésünk során a tervezők azt is elmondták, hogy a templomban és a kápolnában minden változtatást Snell Györgynek, a Szent István-bazilika plébánosának elképzeléseivel összhangban alakítanak ki. Az új elemek, bár mai szemléletet tükröznek, a legapróbb részletekig illeszkednek a régiekhez. Galina Zoltán és Bukta Norbert az építészet és a képzőművészet harmonikus együttműködését igyekeztek megvalósítani a felújítás során. Ügyeltek arra is, hogy a modern technikai eszközök ne zavarják az összhatást, ezért rejtett módon helyezték el őket. A kápolna hangosítását is diszkréten oldották meg: semmilyen készülék nem került a falakra. A számítógépes rendszer által vezérelt hangfal, amely az egész térben megfelelő hangzást biztosít, egyfajta totemoszlop hatását keltve az ambónál áll, alig észrevehetően.
A Szent Jobb-kápolnából a sekrestyébe átlépve láthattuk, hogy a farestaurátorok szépen felújították a terem közepén álló, faragott oszlopokkal díszített, neoreneszánsz emeletes szekrényt. A farestaurátorok mellett kő- és festő restaurátorok, ötvösök is dolgoztak itt. A díszítő falfestés is a régi színeiben ragyog már – tudhattuk meg Galina Zoltán építésztől. Az üvegablakok színes üvegmozaikjai újkoriak, a bordűrök viszont még az eredetiek, Róth Miksa munkái. A kortárs megoldások a sekrestyében is találkoznak a historikus, századfordulós stílus emlékeivel. Mindenütt igyekeztek összehangolni a kettőt. Az újonnan kialakított beépített szekrényeket például a felújított neoreneszánsz nagyszekrényhez hasonló színűre pácolták.
A bazilika terében az or­szágfelajánlást ábrázoló Benczúr Gyula-kép előtt tavaly helyezték el a Szent Jobbot. Az oltár feletti tabernákulumot elvitték, mert a rajta álló bronzfeszület belelógott az oltárképbe. A félhomályos térben, a fekete hátterű ereklyetartóban a Szent Jobb nem nagyon látszik, igazán csak a teljes kivilágítás idején érvényesül a relikvia.
Látogatásunk befejezéseképpen lementünk a kriptába is, ahol megnézhettük az új urnafalakat. Az altemplomban a kápolnaként is használt Boldog Gizella-terem készült el legutoljára. Itt kapott helyet szembemiséző oltárként az a márvány kreden­ciaasztal, amely korábban a Szent Jobb posztamenseként is szolgált.
Kétségkívül nem könnyű feladat harmonikus összhangot teremteni a kortárs művészet és Ybl Miklós, valamint XIX. századi művésztársai alkotásai között. Nagy kihívást jelent az is, hogy egyeztessék össze a régi korok műszaki megoldásait a modern technikával. A régi épületek sok esetben több különböző kor spirituális és művészeti felfogását tükrözik. Így van ez a Szent István-bazilika esetében is. A templom plébánosa, a felújítás művészeti tervezői és kivitelezői mindannyian azon munkálkodnak, hogy a bazilika belső terében szerves egységbe forrasszák az egyes művészeti korszakok lenyomatait.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..