Nagy megtiszteltetés volt számomra a szinóduson helyet foglalni, nemcsak azért, mert együtt lehettem a szentatyával, neves bíborosokkal és püspökökkel, hanem azért is, mert találkozhattam jó néhány olyan laikus testvérrel, aki a Szentlélektől kapott missziós küldetésével az egész egyházat gazdagítja. Az ismertebbek közül a mögöttem lévő sorban ült Kiko Argüello, a Neokatekumenális Út társalapítója, két sorral feljebb pedig Pepe Prado Flores, a nemzetközi Szent András Evangelizációs Iskola alapító vezetője, akinek munkatársai világszerte hatvan országban segítik a katolikus evangelizátorok képzését. A szakértők között foglalt helyet Ralph Martin, a Renewal Ministries nevű evangelizációs szolgálat elnöke, a katolikus karizmatikus megújulás egyik „alapító atyja”, aki több alkalommal járt Magyarországon is. Például 1997-ben, az első TŰZ evangelizációk fő előadójaként, majd a 2007-es városmisszión, Erdő Péter bíboros úr meghívására.
Igen, a velük való találkozást már előre vártam, de voltak hatalmas új felfedezéseim is. Egyikük Manoj Sunny, ez a jól megtermett, mosolygós, bajuszos indiai fiatalember, két gyermek édesapja, aki eredetileg mérnöknek tanult, de csakhamar „beszippantotta” a fiatalok evangelizációja. Ma a huszonötezer tagot számláló Jesus Youth nevű nemzetközi ifjúsági evangelizációs közösség koordinátoraként ideje nagy részét a hivatalos egyházzal való kapcsolattartással és a fejlődő közösségek látogatásával tölti. Aztán ott volt Curtis Martin, a magas, sportos nyolcgyermekes édesapa az Egyesült Államokból, aki az állami egyetemeken tanuló fiatalok evangelizációjára érzett elhívást a ’90-es évek közepén. Az általa alapított Focus egyetemi missziónak ma az USA hetvenkét egyetemén négyszáz, teljes időben szolgáló munkatársa tevékenykedik, ifjúsági közösségek sokaságát hozva létre. Az elmúlt csaknem húsz évben csak papi hivatásból több száz került ki az általuk evangelizáltak sorai közül.
Ennyi férfi mellett egy gyenge nő is tehet valamit? Az olasz Chiara Amirantét a kilencvenes évek közepén nagy keserűség töltötte el, amikor látta, hogyan telnek meg hétvégén éjszakánként a nagyvárosok utcái alkoholt fogyasztó, drogozó, bulizó fiatalokkal. (Aki nem tudja, miről beszélek, tegyen egy rövid sétát bármelyik szombat este tíz óra után Budapest Belvárosában.) Úgy érezte, keresztényként felelős ezekért a fiatalokért, tennie kell valamit. Először egyedül indult el az éjszakába segítséget nyújtani, beszélgetni, Isten szeretetéről tanúságot téve kiutat mutatni a fiataloknak. Akik meghallgatták, hiszen a „vagány” felszín mögött legbelül elfogadásra, bizalomra, óvó-útmutató tekintélyre vágynak. Chiarának csakhamar segítőtársai is akadtak. Közösségével, a Nuovi Orizzontival 1994 óta kétezerötszáz fiatalt vezettek Jézus Krisztushoz, s rajta keresztül az egyházba, és százhetvennégy ifjúsági evangelizációs központot alapítottak.
Sokszor siránkozunk, hogy mit tehetünk egyszerű hívőkként az új evangelizációban. A fentiek alapján világos a válasz: mindent megtehetünk, amit a Szentlélek, az evangelizáció fő mozgatója a szívünkre helyez. Talán e sorok olvasója is régóta érez sürgetést, késztetést a társadalom egy bizonyos csoportjának szolgálatára: gyerekekkel, fiatalokkal, öregekkel való foglalkozásra, vagy esetleg üzletemberek evangelizációjára. Engedjünk a „jóra való kísértésnek”! Ne azt magyarázzuk magunknak, miért lehetetlen megvalósítani Istenben gyökerező vágyainkat, hanem imádkozzunk nagy bizalommal Istenhez, és kezdjük el kicsiben. A növekedést és a kiteljesedést már ő adja, belátása szerint. Isten, „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4), már alig várja, hogy csodát tegyen általad!
