Hogy külföldi példát is említsek, figyelemre méltók az észak-amerikai Death Valley területén fellelhető „vitorlázó” kövek: a hegyekben a heves esőzések hatására kisebb-nagyobb szikladarabok szakadnak le, melyek a síkságon rejtélyes vándorlásba kezdenek.
A szél és a víz sziklatömböket formáló hatalmas erejét az erdélyi Kárpátok hegyláncai között kanyargó Cserna-folyó völgyében is megcsodálhatjuk. A Duna mellékfolyója titokzatos úton kanyarog, s a számos veszélyt rejtő helyen látványos természeti képződményeket figyelhetnek meg az idelátogató turisták. Ilyen a Cserna-völgyi, tizenhat méter magas, nyolc méter széles, emberarcra emlékeztető kőszikla, amely viszonylag könnyen megközelíthető Herkulesfürdőről. Sokan kételkednek abban, hogy e furcsa alakot a természet erői formálták meg, s amellett kardoskodnak, hogy hajdani emberek faragták ki, mintegy a táj – ősi isteneiket megörökítő – titokzatos őrzőjeként. A sziklaalakzathoz sokféle legenda is kapcsolódik. Az egyik szerint a kőarc a Kárpátok hősét, Zernészt jeleníti meg, akit az ókori görögök Ternesszosznak, a rómaiak pedig Diernának vagy Lernának hívtak.
Akárhogy van is, egy biztos: a ránk meredő kőszemek óvatosságra intenek. A környék gyönyörű, az utazó könnyen belefeledkezhet a vadregényes táj szépségeibe, ám az erdőkben halálos mérgű viperák is élnek. Figyeljünk erre, egymásra. És bízzunk abban, hogy egyszer a zord szikla megenyhül: valaki vagy valami mosolyt csal az arcára.
