Az egyik nemrég hazatért vándort, egy búbosbankát Roland vette észre még Szabadszállás előtt. Ugyanott az út menti ezüstfán régi varjúfészekben erdei fülesbagoly melengette a tojásait. Csak két felmeresztett tollfüle és a farka vége látszott, amint mélyen behúzódva kotlott a fészek csészéjében.
A szikes vizekben nincsenek halak, így aztán hiányoztak a kócsagok és a szürke gémek, de volt helyettük sok kacsa, liba és parti madár. Érdekes volt a majd ötven bütykös ásólúd, viszont távol maradtak az ebben az időszakban esedékes nagygoda-csapatok, alig néhány került a távcső elé. A Zabszéket övező nádason át vaddisznók törte és használta ösvény vezetett a vízig, ahol Andrisnak a sok parti madár között sikerült felfedeznie egy viszonylag ritkán látható tavi cankót. Egészen közel keresgélt, a teleszkópon át én is jól láthattam.
Bizalmasak voltak a sekély vízben sétáló gólyatöcsök és a felfelé hajló csőrükkel kaszáló mozdulatokkal táplálkozó gulipánok is. Utóbbiakból a három tavon több százat láttunk. Nagyon szeretem a pólingok és piros lábú cankók szép nászhangjait, s az utóbbiak dallamos „tyü-rürü” kiáltását. Erdei, füstös és szürke cankók keresgéltek a gulipánok között, gágogva repültek a nyári ludak, de velük tartott néhány utolsónak maradt, észak felől érkezett nagy lilik is. Andris és Roland szinte hozzánőttek a teleszkópokhoz, és a havasi partfutók, kis lilék között észrevettek két széki lilét is. Ez a madár a múlt század derekán még gyakori volt az alföldi és tiszántúli szikeseken, de számuk gyorsan csökken, a nyolcvanas évek végén már csupán száz-százötven párra becsülték az állományt, mára pedig szinte eltűntek, legfeljebb néhány tucat pár költ az országban.
A madarakon kívül persze sok minden mást is láttunk. Előbújtak a vízisiklók, a vö – rös hasú unkák, brekegtek a levelibékák, az egyik nádfoltból őzbak ugrott ki, róka szaladt a legelőn, a földút mentén borztetem feküdt. Elszaporodott a borz az utóbbi időben, gyakran látni elütött példányokat. Már lefelé hajlott a nap, amikor a Kelemen-székhez értünk. A szigeten sok év óta sirálytelep van, most is ott keringett, rikácsolt a sok nászruhás danka- és szerecsensirály. A távolban kárókatonacsapat repült, s akár a másik két tavon, itt is gulipánok és pajzsos cankók keresgéltek, a víz felett két füsti fecske kergette a rovarokat. Talán csak aznap érkeztek haza Afrika felől.
Fotó: Bécsy László
