Bartalis Imre közel ötszáz oldalas regénye zavarba ejtő olvasmány. Zavarunk abból táplálkozik, hogy a történelmi eseményeket vállaltan (tendenciózusan?) egyetlen család sorsának alakulását szem előtt tartva mutatja be. Kissé a Svejk szemléletét idézi nála, hogy minden esemény jelentőségét a kisember szempontjából, „alulnézetből” mérlegeli. Ez annyiban jogos, hogy mivel a társadalom családokból áll, minden népboldogítónak jó lenne tudatosítania: nem használhat az egésznek, ha a részeit tönkreteszi. A teljes világ sem érhet többet, mint egyetlen emberpár ragaszkodása, család iránti vágya és ahhoz való joga, hogy egységét megélje.
A háború összes tragédiája mintha csupán illusztráció lenne ehhez a tételhez: kulisszák, amelyek között Scher Hanzi (később Sáfrány János, majd a háború után, Németországban újra Hans Scher) és Róth Jozefa (miután katolikus hitre tér, már Annamária) a Candide hőseihez hasonló megpróbáltatásokat túlélve hányódik. A Candide-ot azért idézi a regény, mert noha a pár a legborzalmasabb és legabszurdabb események résztvevőivé válik, ezeket Bartalis Imre mesélőkedvének köszönhetően nem hitetlenkedve vagy iszonyodva, hanem meséknek és kalandregényeknek kijáró, jóleső izgalommal, az optimizmusukat, életszeretetüket tűzön-vízen át megőrző szereplők iránti csodálattal olvassuk. Hanzi karaktere Old Shatterhandére emlékeztet: óriási fizikai erő, rettenthetetlen bátorság, erkölcsi kiválóság, példás szerénység, tisztelettudás, ugyanakkor egészségesen fejlett öntudat jellemzi. Mindenhol, minden körülmények között megállja a helyét, akár fizikai, akár szellemi munkáról van szó, akár beosztottként, akár főnökként van rá szükség, akár egy zsidó kereskedő telepvezetőjeként, akár a német hadsereg tisztjeként kell bizonyítania. E sokoldalúság láttán helyenként már-már arra gyanakszunk, hogy paródiát olvasunk, de rendre kiderül, hogy az író a legkomolyabban gondolja minden sorát – így a „tréfacsináló” kizárólag maga a történelem lehet.
Jozefa/Annamária és Hanzi/János is magyar érzelmű, magyar identitású. Ám embertelen erők színrelépése miatt nem lehetnek azok, amiknek vallják magukat: gyermekeiket egy kolostorba kell menekíteniük a deportálás elől, az asszonyra zsidóként kényszermunka, koncentrációs tábor, a férfira pedig német nemzetiségűként kényszersorozás, frontszolgálat vár. Személyükben valami szervesen összetartozót szakítanak szét, amit Bartalis Imre az utószóban Magyarország trianoni szétszabdalásához hasonlít.
Ki a magyar? Ki és mi dönt erről? Hogyan maradhat meg magyarnak, akitől erőszakkal elvették azonosságát? A Magyar tragédiák házaspárja minden sorscsapás ellenére megőrzi hitét, hogy legmélyebb azonosságuk biztosítéka összetartozásuk, hogy csak az a mérvadó, amit egymás számára jelentenek, és az, hogy annak idején magyar családot alapítottak, magyar fiaik születtek. Magyarok, mert így döntöttek.
(Bartalis Imre: Magyar tragédiák. Spektrum Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014, 3980 Ft. A könyv kapható az Új Ember könyvesboltjaiban.)
