Szétnyílt az olló…

A tudomány fejlődése végtelen lehetőségeket adott az emberiségnek, de a teljes igazság megismerhetetlen, hiába tárjuk fel az emberi test, a természet vagy a világ titkait – állapította meg Vizi E. Szilveszter. Mondanivalójának központjában az a széttéphetetlen kapcsolat állt, amelynek az erkölcsi értékek és törvények, valamint a tudomány szolgálatában álló tudós között kortól és időtől függetlenül léteznie kell. Természetesen a tudós csupán egy tudomány specifikus területében mélyed el, ám mégis mindegyikükre igaz, hogy „a részigazságok felismerése során a tudós saját kicsinységét ismeri fel”, és ennek során – kimondva vagy kimondatlanul – eljut a végtelent teremtő Istenhez. Ezeknek a felismeréseknek a „jóra vagy rosszra való felhasználása” az, ami ezt a kérdéskört a XXI. században különösen is fontossá teszi. Az emberi lény szinte mindenhatóvá vált, elképzelhetetlenül sok mindent tud előállítani, az erkölcsi értékek tagadása, relativizálása révén azonban önmaga és a társadalom elpusztítójává is válhat. Az MTA volt elnöke elmondta: mindez különösen igaz Európára, ahol elfeledkeznek a gyökerekről, „vagyis az Új- és az Ószövetség üzenetéről”. A bibliai tízparancsolat tulajdonképpen azt is jelenti, hogy „az ember szabad akaratából kell, hogy igent vagy nemet mondjon, a döntés maga pedig erkölcsi természetű”.

Erkölcs és tudomány kapcsolata a professzor szerint olyan, mint egy „szétnyílt olló”, hiszen az elmúlt száz év hihetetlen gyorsaságú fejlődése nem vonta maga után az erkölcsi fejlődést. Ma sorra omlanak össze mindazok a csodásnak hitt dolgok, amelyeket erkölcsi alapok nélkül hoztak létre. Az akadémikus professzor utalt öt évvel korábbi, esztergomi beszédjére, amelyben megemlítette Beckett Szent Tamást, aki a közösség érdekének védelmében halt mártírhalált. „Vajon mi, magyarok hogyan tudunk szembenézni önmagunkkal, ha megtagadjuk önmagunkat? Vajon lesz-e szent, aki feláldozza magát a közösségért?”„A tudós és az orvos erkölcsi problémákkal áll szemben folyamatosan” – mondta, majd azt is hozzátette, hogy „a tudós a jó és rossz ember kezébe ad eszközöket. A tudóst magát ezért nem szabad korlátozni, de azt, hogy az eredményt mire használják fel, azt lehet jogilag szabályozni”. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a mindenhatónak hitt orvos- és természettudomány vívmányainak hatását az erkölcsi, társadalmi és szociális életre. Hiszen például hiába képesek embert klónozni, ha azzal aszexuálissá teszik az embert, érték nélkülivé válik maga a szerelem, nem beszélve a beláthatatlan jogi következményekről. Vizi E. Szilveszter előadásában többször is kiemelte a nevelés szerepét, amely az otthonról hozott erkölcsi, etikai tudást jelenti, és amely egész felnőttkorunkra kiterjedve meghatároz minket. Ám – amint ő is mondja – „ma Magyarországon a nevelés során hiányoznak azok az értékek, amelyek által észrevesszük a másikat”. Ezért a mai kialakult helyzetért szerinte mind az értelmiség, mind az egyházak és a kisközösségek is felelősséggel tartoznak.

Előadásában megemlítette II. János Pál pápa Fides et ratio enciklikáját, amelyben a pápa rámutatott a tudás, a megismerés két ágára: egyrészt a hit által, másrészt a mérések és objektív adatok által. „Az, hogy én mint tudós megsejtek valamit – ez a hit, ahhoz kellenek a módszerek, amivel kutatok. A Fides et ratio is azt mondja, hogy nem kell az empirikus utat kizárni, de kell mellé a másik is” – mondta a professzor, aki előadását az angol költő, T. S. Eliot egyik versével fejezte be:

Hol az élet, amit elvesztettünk a létezésben;
hol a bölcsesség, amit elvesztettünk a tudásban;
hol a tudás, amit elvesztettünk az információban?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..