A hinduizmus
A hinduk világában a különböző közösségek szabályai jelentősen eltérhetnek egymástól. Csak napjainkban lehetnek nők is tagjai egyes hindu szerzetesrendeknek. Bár itt kell megjegyeznünk, hogy a rendek valójában különböző szellemi iskoláknak felelnek meg. A szerzetesek hagyományos öltözéke a sáfrányszínű ruha. A különböző irányzatok különféle arc- és testfestéssel különböztetik meg magukat egymástól. A jeleket egy szent folyó, például a Gangesz iszapjával festik magukra. A szerzetesek személyes tulajdona egy tál, egy bögre, két garnitúra ruha lehetnek. A hinduizmus két legismertebb irányzata a vaisnava és a saiva. Az előbbi Visnu főisten tiszteletére épül, és tagjainak kopaszra borotválják a fejét, csupán egy kis foltot hagyva a fej hátsó részén. Az utóbbi Siva isten tisztelete köré szerveződik, és követőinek tiltja a haj és az arcszőrzet levágását. A hindu aszkéták célja a szellemi megvilágosodás, amely lemondások és jóga útján érhető el. A mítoszok szerint lemondásaikkal hihetetlen energiák mozgósítására képesek, amelyek akár megbonthatják a világrend egységét is. Az istenek is féltek hatalmuktól. Tekintélyük felülemeli őket a kasztrendszeren. Bár az aszkétákat sem az isteni, sem az emberi társadalmak hatalmi kérdései nem foglalkoztatják.
Buddhizmus
Az első rendet Buddha alapította körülbelül kétezer-ötszáz évvel ezelőtt. A Szangha (szerzetesek és apácák közössége) életmódja nagyon egyszerű: alapvető élelmiszereket fogyasztanak, és nagyon kevés személyes holmijuk van. Vörös és sárga színű, darabokból összevarrt öltözéket viselnek, hajukat borotválják. A szerzetesek cölibátusban és szigorú szabályok szerint élnek. Mindennapjaik fontos része a böjt. Meditálnak, énekelnek, tanulnak. Ismert buddhista szerzetesrend a shaolinok rendje, amelyet Kínában alapított Bódhidha ma. Ő a lélek egyensúlyát a test edzésével is igyekezett elérni. Az így kialakult harcművészet világhírűvé tette a rendet. A kínai megszállás előtt az egyik legnagyobb szerzetesi közösség Tibetben élt. A kommunista diktatúra megszüntette a virágzó rendeket, amelyek ma is inkább csak éledeznek. Vallási vezetőjük a világszerte ismert, jelenleg is indiai száműzetésben élő XIV. dalai láma.
Az iszlám
Bár az iszlám elutasítja a szerzetesi életet, a szufizmusnak köszönhetően az első évezred elején kialakultak a dervisrendek. A szufizmus fontos szerepet játszott az iszlám történelmében és kultúrájában. Tulajdonképpen az iszlám misztikát jelenti. Az első és máig legfontosabb rendet, a kádiríját Abdul-Kádir alDzsílání (†1166) alapította. Ezt követte időben a szuhra-vardíja, a sádzilíja, majd a mevleví, és a bektásí rend. A bektási dervisek nagy politikai befolyással bírtak az Oszmán Birodalomban, mivel szoros kapcsolatokat ápoltak a janicsárokkal. A Budán élt és eltemetett Gül Baba szintén bektási dervis volt. A kerengő dervisekről sokan hallottak, ők a mevlevík. A rendet Mevláná Dzsalál ad-Dín Rúmí (a legnagyobb perzsa szúfi misztikus filozófus és költő) alapította. A dervisek misztikus kapcsolatban állnak Allahhal, imádkozással, meditációval, egyesek tánccal kerülnek közelebb hozzá. Az iszlám országok politikai-társadalmi reformmozgalmai gyakorta nem szívelték a szufizmust. Visszahúzó erőt, a társadalom szabad fejlődésének gátját látták benne. A rendek politikai befolyása mindazonáltal ma is érezhető.
