Fotó: Lambert Attila
A győri székesegyház kapujában egy fiatal pap fogadja a hosszú sorban érkező diáksereget. Nem zavarja az erős szél, figyelme az érkezőké. A gyerekek arcán felderül a mosoly, amint meglátják a papjukat. Váltanak néhány barátságos szót, így lépnek be a templomba. Kovács Gergő Vilmos atya a soproni Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium iskolalelkésze.
Könnyező Mária búcsúnapja alkalmából a Győri Egyházmegye második alkalommal hívta össze az oktatási intézményeibe járó diákokat, hogy bekapcsolja őket ebbe a hívek által olyannyira szeretett ünneplésbe. A nap a Nagyboldogasszony-székesegyházban kezdődik. A diákok „beköszönnek” Máriának. Bognár István plébános a kegykép előtti hajóba hívja őket; megállnak a székesegyház kincse előtt. István atya röviden föleleveníti a könnyezés történetét, és felmutatja a kendőt, amellyel egykor letörölték a népével együtt szenvedő Szűzanya véres könnycseppjeit. Egy főhajtás, egy ima, és a menet elindul a városi egyetemi csarnokba, ahol először szentmise következik, ebéd után pedig tanúságtétel, ének és dicsőítés.
Csütörtökön a középiskolásokat, pénteken a felső tagozatosokat várják Győrben. Az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont és a Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium diákjai itthon vannak, Sopronból, a Szent Orsolya iskolából pedig vonattal érkezik a több mint háromszáz diák. Ivanics Feri és barátai örülnek az utazásnak. „Jó, hogy együtt van az egész gimnázium. A vonaton végig beszélgettünk, kártyáztunk” – mondják, és kérdésemre, hogy milyennek tartják az iskolájukat, csupa dicsérettel válaszolnak. Bár a régió legnagyobb katolikus oktatási intézményéről beszélünk, a gyerekek mégis az iskola családiasságát említik első helyen, emellett pedig fontos értéknek tartják az oktatás igényességét és a tanáraik gyerekszeretetét is. Feri egymás után sorolja a sok programot, amiből szerinte azért lehetne több is, és kiemeli az egyik kedvencét, a jótékonysági palacsintasütés és vásárt. Elmondja azt is, hogy szívesen vesznek részt a Gergő atya által szervezett alkalmakon, legyen az szentmise, kirándulás vagy mozi. Az iskolában pezsgő a lelki élet.
Gergő atya szerint nagy áldás, hogy az orsolyiták által 1748-ban alapított iskolához templom is tartozik. Azt meséli, a diákok vonzódnak az intézmény templomához, a végzősök szívesen térnek vissza, és gyakran előfordul, hogy a házasságkötésüket is itt ünneplik. A naponta tartott reggeli szentmiséken mindig vannak diákok is, és nagyon lelkesek a ministránsok meg az énekkar tagjai is. Ahogyan tavaly, idén is a soproniak ministrálnak a székesegyházban tartott szentmisén.
Másodszor szervezték meg az iskolák találkozóját Győrben. Veres András főpásztor célja, hogy hagyománnyá váljon a Máriát köszöntő ifjúsági zarándoklat. Kovács Gergő iskolalelkész úgy fogalmaz, az egyházmegyének különleges kincse a Könnyező Mária kegykép. „Mária mindenütt ugyanaz, de a mi kegyképünk megszólító erejű. Azt üzeni, hogy Mária együttérez a szenvedővel, és nem feledkezik meg rólunk.”
Jakab Gábor, a Prohászka Ottokár gimnázium igazgatóhelyettese úgy véli, nagyon fontos, hogy ízelítőt kapjanak a fiatalok a zarándoklás szokásából. A győri iskola életéhez hozzátartozik, hogy diákjaikkal látogatják a bazilikában a Szűzanyát. Emellett évek óta keresik a lehetőséget arra, hogy kapcsolatot létesítsenek egy írországi iskolával. „Írországban ugyanis, akárcsak hazánkban, szintén élő a Könnyező Szűzanya tisztelete. Szeretnénk találni egy testvériskolát, mert a gyerekek kölcsönösen gazdagodhatnának társaik vallási hagyományaiból” – mondja az igazgatóhelyettes.
Az iskola testnevelője, Marek Péter úgy látja, tanárként azt a feladata, hogy a saját példájával ösztönözze a gyerekeket, és diákjaiban elültesse azt a meggyőződését, hogy Mária, égi édesanyánk, szeretetével kíséri az életünket. „Az egymás felé fordulás, a nyitottság a jó kapcsolat alapja. Ezt tanítom és ezt tanulom magam is nap mint nap” – mondja, miközben csoportkép készül róla és a tanítványairól. Gergő atya hozzáteszi: „Nem értek egyet azokkal, akik folyton panaszkodnak a mai fiatalokra. Látom azt a rengeteg jót, ami bennük van. Ha egy kis biztatást kapnak, szárnyalni tudnak. Nekem nagy öröm, hogy köztük lehetek.”
A tavalyi zarándoklat végén Veres András püspök Kozma László Több legyél című versének egy sorával búcsúzott a fiataloktól: „Ne csak esőcsepp: könny legyél.” Idei szentbeszédében azt a gondolatot igyekezett átadni a diákoknak, hogy mennyire fontos az ember életében a hála érzése és kifejezése. A főpásztor arról beszélt, hogy a szeretet, amit kapunk, a hála érzését váltja ki belőlünk, és arra ösztönöz, hogy viszontszeressünk. Ebből az érzésből születik a hivatás, legyen szó akár a házasságról, akár az Isten szeretetére válaszoló papi vagy szerzetesi elkötelezettségről – mondta Veres András. Mária Istent magasztaló imája, a Magnificat is a felismert szeretetből fakadt. Hála töltötte el Mária lelkét az életért, és azért, hogy Isten kiválasztotta őt. „Mi is kiválasztottak vagyunk, Isten kedves gyermekei. Szeretete, ez a tartós és élő szeretet kísér minket egész életünk során. Hogyan tudnánk megköszönni, hogy ilyen önzetlenül szeret minket?” – utalt a püspök az ember szívében munkáló érzésre. De szóba hozta a másik lehetőséget is, azt, amikor valaki hűtlenséggel és hálátlansággal válaszol a felé áradó önzetlen szeretetre, szenvedést okozva a másik félnek. A Szűzanya példája segítsen bennünket, hogy egyszer majd Tóth Árpáddal együtt ki tudjuk mondani: „Tudom és érzem, hogy szeretsz: / Próbáid áldott oltó-kése bennem / Téged szolgál, mert míg szivembe metsz, / Új szépséget teremni sebez engem.” A főpásztor azzal biztatta a fiatalokat, hogy Isten szeretetét felismerve és rá hagyatkozva sebzettségünk ellenére is képesek vagyunk szeretetet adni, és ezáltal mások életét is szebbé tenni.
Veres András a zarándoklat céljára vonatkozó kérdésünkre válaszolva elmondta: „A gimnazista fiatalok számára nagyon fontos, hogy feleletet kapjanak az életükkel kapcsolatos kérdésekre. Azt szeretnénk, ha tudatosulna bennük, hogy önneveléssel jobb emberré válhatnak, és ehhez az evangélium óriási segítséget nyújthat nekik.
A nap két tanúságtétele is a főpásztor szavait igazolta. A Mária Iskolatestvérek közösségéhez tartozó Berki Tamás életvallomását énekekkel kísérték zenésztársai. Őszinte tanúságtétele felhívta a figyelmet arra, milyen könnyű eltévedni, s azt is megmutatta, hogyan lehet mégis visszatalálni a helyes útra. A brazil Zanderson, becenevén Zani a Shalom közösség misszionáriusaként érkezett Budapestre, mintegy másfél évvel ezelőtt. Már diplomás orvos volt, amikor elköteleződött a közösségben, és Magyarországra szólította a küldetése. Mindkét vallomás arra adott példát a fiataloknak, hogy Isten szeretetének megtapasztalása miként tudja átalakítani az ember életét. „Amikor valaki rádöbben arra, mennyire szereti őt Isten, akkor eltölti a hála, és válaszolni akar az Úrnak. A szeretetével. Szeretni sokféleképpen lehet, de csak egyféleképpen szabad: egészen odaadottan” – Veres András idén ezekkel a szavakkal zárta az ifjúsági zarándoklatot és bocsátotta útjukra a fiatalokat.
