Látnunk kell, hogy a papság éve hatalmas kegyelmi erő lehet. Én most az apostolokról, róluk, a hátunk mögött álló erőforrásról szeretnék nektek szólni. Az apostoli szolgálat folytatása a papság. Az apostolok a legjobb szemináriumba jártak: az eszményi rektor mellett három évig tanultak. Amikor pedig gyakorlati képzésre került sor, nem tudtak mindent megtartani. De amikor eljött a pünkösd – átalakultak. Éljük mi is át pünkösdöt. Isten azt kívánja, hogy tüzet, lángot küldjön reánk. Ez a terem a magyar papság számára jelentheti a pünkösdöt. Végigéljük itt annak elbeszélését. A bazilikában szentmisét mutatunk be, követjük Jézust, amint az utolsó vacsorán megtörte a kenyeret, hiszen ez történik a misében is. Az egyház által felszentelt pap kezében a kenyér ismét Krisztus testévé lesz. Ha végighallgatjuk, mi történt pünkösdkor, akkor bennünk is újra megtörténik mindaz, ami ott és akkor. Az üdvtörténetben amikor valami különlegeset tervez velünk az Isten, jelet ad, hogy felhívja figyelmünket. Itt a jel a zúgás, ami a szelet és a Szentlelket egyszerre jelenti. A szél hatalmas, óceánt is felkavaró erejű. A szélnek két formája létezik: a szél, amely kint fúj, és a szellő, amely a lélegzetünkké válik. Hiszen a lélegzet is a Szentlelket jelenti, Isten erejét. Jézus húsvétkor rálehel az apostolokra, és azt mondja: fogadjátok a Szentlelket. A feltámadt Krisztus mindig itt van előttünk, közöttünk az egyházban. Jézus nézi, hogy vannak-e nyitott szívek. Fogadjátok a szentlelket – mondja. A másik jel a szemünknek szól: a lángnyelvek. Tudjuk, hogy a tűz a Bibliában megtisztít, megéget és lángra lobbant. Ez még nem a pünkösd. A pünkösd lényege, hogy mindannyiukat betöltötte a Szentlélek. Elteltek vele az apostolok, és új emberré váltak. Megváltoztak. Mi is erre a megváltozásra vágyunk. A Szentlélek az Atya és a Fiú közötti személyes szeretet. Olyan szeretet, amely nemcsak egy érzés – hanem egy személy. Ez a láng az élet lángja. Mindannyian el voltak telve Szentlélekkel: azt jelenti ez, hogy mindannyian tele voltak Isten szeretetével. Isten szeretete a lelkükbe költözött. Mi is megmerítkezhetünk Isten szeretetében. A pünkösd tehát nem egy járulékos elem, valami pluszenergia, hogy el tudjuk vinni az üzenetet a világ végéig. Pünkösd Isten tervének megkoronázása. Életét átadta teremtményeinek. A bűn megállította ezt a tervet. Ám Isten elküldte Fiát, aki halálával lerombolta a bűnt, feltámadásával újjáélesztette a szeretetet. Pünkösd tehát maga az üdvösségünk. Ez azért olyan fontos a papoknak, mert az emberek, akik hozzánk jönnek, főleg azt kérik, hogy megtapasztalhassák általunk Isten szeretetét. Hogy létezik az élet, amely erősebb, mint a halál. Nekünk erre a kérdésre kell válaszolnunk. Nekünk kell ezt a tapasztalatot először átélnünk. Mindig a tevékenységeink miatt aggódunk: hogy mit akarunk tenni… Nem pedig azért, hogy mit kapunk. Mindig arra gondolunk, hogy mi hogyan szeretjük az Istent. Pedig ennél sokkal fontosabb, hogy Isten mennyire szeret bennünket. Hány olyan pap van, aki engedte, hogy teljesen szeresse őt az Isten? A szeretet szeret bennünket – ez a legnagyobb dolog. A görög filozófusok úgy gondolták, kötelességünk Istent szeretni. Arisztotelész úgy gondolta, hogy Isten nem szeretheti az embereket, mert ezzel lealacsonyítaná önmagát. A keresztények viszont azt mondják: Isten szeret bennünket. Ez a pünkösd. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy pünkösd azóta létezik, amióta eljött a Szentlélek. De mindez korábban kezdődött. Ott volt mindenki Jeruzsálemben, hogy a pünkösdöt megünnepeljék. Korábban ezen az ünnepen az első terményeket mutatták be, utóbb hozzákapcsolódott a Sínai-hegy története: amikor Isten törvényt adott népének, s ezzel a választott néppé tette a zsidóságot. A szél és a tűz szimbólumát használva állította párhuzamba Lukács a két ünnepet. „A mai nap a tóra ünnepe…” Szent Ágoston is felhívta a figyelmet a hasonlóságokra és a különbözőségekre: Isten ötven nappal a menekülés után törvényt ír népének a kőtáblára, Isten ötven nappal fia kereszthalála után új törvényt ír, de nem kőre, hanem a szívünkbe. A II. századtól a papság sokszor az Ószövetségre utalt. A mi öltözékünk is egy analógia következménye az ószövetséggel. Mindezen hasonlóságok alapján felfedezhetjük, mennyire nemes küldetés a papság. A korintusiakhoz írt levélben ezt írja Pál: ti vagytok a levél Istenhez, ami nem tintával íródott…” Képességünk Istentől származik, s ez tesz az Újszövetség szolgájává a Lélek által. Mi, keresztény papok egy új szövetség szolgálói vagyunk, amely nem a mennyiségen, hanem a minőségen múlik. Mit kell másoknak átadnunk? Szent Ágoston meghatározza a különbséget: Isten törvénye parancsol, utasítja az embereket, Isten kegyelme azonban adományokat ad. A kegyelemben az ember mondja Istennek: add meg nekem azt, amit tennem kell. A papok feladata, hogy a hit hirdetésében, a szentségek kiszolgáltatásában vezessék a keresztényeket az úton. A papság éve nem hozhat fantasztikusabb eredményt, mint hogy a papok nagy csoportjai újból és újból átélhessék a pünkösd szeretetét, tüzét, próféciáját.
