Fotó: Cser István
Szerelmes kalandtúra. 2013-ban ezzel a címmel indították el azt a programot, amely mintegy fölvezeti a házasság hetét. Bella Katalin és Lehota Ágota családpasztorációs munkatárssal beszélgetünk. Katalin tizenhat éve él házasságban, három gyermeket nevelnek, Ágota húsz esztendeje kötelezte el magát, négy gyermekük született. És sorolják környezetükből a hasonló példákat. Amikor a házasság a téma, óhatatlanul a népességi helyzetre terelődik a szó. Immár katasztrofálisak a mutatók, rövid néhány év és a magyarországi populáció – így mondják a kutatók – már képtelen lesz reprodukálni önmagát, azaz: kihalásra ítéltettünk. A kormány nyilván ezt ismerte fel, amikor igen jelentős anyagi eszközöket fordít a családalapítás ösztönzésére – ez a közismert csok-program.
A többgyermekes családok élete – de minden családé – elképzelhetetlen egészséges házassági kapcsolat nélkül. A Szerelmes kalandtúra ötlete ebből indult ki 2013-ban, mondja Ágota. „A szülők, a házaspárok életéből a hétköznapi teendők szorításában észrevétlenül kikopnak azok a gesztusok, amelyek megőrzik a párkapcsolat meghittségét. Az apukák igen elfoglaltak, hogy megteremtsék a család anyagi hátterét. Lehet ezen siránkozni, de ez a valóság. A házastársak kapcsolata észrevétlenül kihűl. Ennek azonban nem kell törvényszerűen így lennie.”
Mit lehet tenni?
„Ha tudatosan odafigyelünk arra, hogy legyenek olyan pontok az életünkben, amikor – akár évtizedek múltán is – a házassági kapcsolat erősítésére irányítjuk a figyelmünket, akkor nem törvényszerű, hogy kivesszen a meghittség.”
Kitaláltak egy játékos formát, amely „visszahozza a kapcsolat elevenségét”. Ráirányítja a figyelmet mindarra, ami az évek őrlő malomkövei között kikopott. „Összeállítottunk egy feladatsort. Meghirdettük: kapcsolatépítő játékra várjuk a párokat, amely időben és térben nem kötött. Ez nagyon fontos, hiszen este hat órai programra a kisgyerekesek nem tudnak eljönni, etetni kell, fürdetni, lefektetni… Egyébként is nehéz lenne olyan időpontot találni, amely mindenkinek jó.”
Milyen „feladatok” várták a jelentkezőket? Menjenek el egy kávézóba (a Lipóti pékséggel működött együtt ebben az egyházmegyei családközpont), a házasok – vagy párok – töltsenek ott legalább fél órát kettesben, úgy, hogy a napi elintéznivalókról és a gyerekek gondjairól ne essék szó ezen alkalommal, hanem idézzenek fel egy kedves élményt a közös életükből. „Szerelmes idézetet kaptak egy kártyán a kávé mellé, s a kávéházi feladat teljesítése után máris jött a következő. A játékosságot szolgálta, hogy nem tudták előre, milyen »próbatételek« várnak rájuk.” S a feladat elvégzése után ezt visszajelezték a szervezőknek. „Útlevelet” kaptak, ebben igazoltak minden feladatot.
A következő „próbatétel” így szólt: menjenek el a városban egy olyan helyre, amelyhez kedves közös élmény köti őket. Készítsenek magukról egy fotót, s ezt küldjék el két magyarázó mondat kíséretében. „Volt, aki a Dóm melletti Somogyi Könyvtár lépcsőjéről küldött képet, mert ott fogalmazták meg egymásnak immár bizonyossággal, hogy első babájukat várják.”
A szerelmes levél írása sem maradhatott el. „Annyi megkötést adtunk, hogy szerepeljen benne ez a félmondat: Köszönöm neked, hogy…” S a mondatot be kellett fejezni. Nem is egy, sokféle folytatás kínálkozik minden kapcsolatban.
„Semmi rendkívüli nincs ebben az ötletben, mégis olyan visszajelzéseket kaptunk: sok éve élnek együtt, s ez a levél megújította a kapcsolatukat. Gyakran nem mondjuk ki, ami természetes: itt vagy mellettem, milyen jó, hogy gyermekeink születtek, hogy együtt ébredünk…”
Magaslatokba is elirányították a házaspárokat, ezt nevezték „szerelemes magaslatoknak”. Menjenek fel a Dóm tornyába, ahol találnak egy szép – szerelemre, hűségre vonatkozó – Weöres Sándor-idézetet, ezt írják rá egy képeslapra, s dobják be a Dóm postaládájába. A képeslapot néhány hét múlva visszajuttatták nekik, hogy ennek segítségével később is fölelevenítsék a játékot. Nem maradt el a közös főzés sem. „Volt, aki szívecske alakú rántottát készített. A lényeg nem a főzéstudomány bemutatásán volt, hanem azon, hogy otthon, ketten együtt…”
Kondé Lajos atya, az egyházmegye pasztorális helynöke szerint „a férfiak nehezebben fogalmazzák meg az érzéseiket, ezek a játékos feladatok azonban motiválták őket. Voltak, akik sokévi házasság után mondták ki: most döbbentek rá, hogy ők tulajdonképpen soha nem randevúztak. Valaki rózsát vitt a randira. A kávéház alkalmazottai megkérdezték őket: maguk még mindig szeretik egymást? Mindez egyfajta tanúságtételnek is felfogható.”
A visszajelzések önmagukért beszélnek. „Megajándékoztuk egymást, csodálatos volt a szürke hétköznapban egy kis figyelmesség!” Az egyik feleség írta: „Egy gyönyörű vörös rózsát kaptam (hogy irigykedtek a kolléganőim a munkahelyemen) meglepetésszerűen! És egy még gyönyörűbb levelet! A férjem olyan nehezen tudja leírni, amit érez, ritkán nyilatkozik meg ilyenformán… szóval nagyon elérzékenyültem…” A férj pedig: „Én egy arcszeszt kaptam és egy szív alakú bonbont, a kocsiban, a kabátom alá rejtve.”
Idézet egy másik levélből: „Kaptam ma a férjemtől egy szál piros rózsát és mellé egy szerelmes köszönőlevelet a régi megszólításunkkal, amelyet mostanában már nem is használtunk.”
Időközben az ország számos helyén átvették ezt a kezdeményezést: Kecskeméten, Győrött, Keszthelyen, Kaposváron, sőt, a határon túl, Szatmárnémetiben is. Mórahalmon a nagycsaládosok egyesülete hirdette meg a játékos hetet. Czene Krisztina, a családcsoport vezetője is egy feleség leveléből idéz. „Kaptam egy gyönyörű rózsát, s a férjem nem feledkezett el a virágvásárlásnál a kislányunkról sem. Emellett egy szívszorító levél várt egyik reggel. Mi korábban is csempésztünk apró meglepetéseket egymás tízórais táskájába, de egy idő óta valahogy elmaradt. Most újra felelevenítettük ezt a kedves szokást.”
A „próbák” teljesítése után – ez is hozzátartozik a Szerelmes kalandtúrához –, kisorsoltak tíz párt, akiket gyertyafényes vacsorára hívtak meg. „Szépen megterített asztal, házasság hete bor és ízletes vacsora várta őket. De most is csak ketten lehettek az asztalnál.”
„Az a tanulság számunkra is – mondja Katalin –, hogy tudatosan kell keresni azokat az alkalmakat, amikor a házaspárok fokozottan figyelnek egymásra. A kapcsolatokból különben villámgyorsan elillan a meghittség.”
A kalandtúrát számos fórumon meghirdették, nem csak katolikus körökben. „Annyi belterjességgel találkozunk az egyházon belül – mondja Kondé Lajos –, s a házasság minden ember számára érték. Kivittük az úgynevezett világba: mi ezt gondoljuk a házasságról. A házasság érték, házasságban élni öröm, minden nehézség ellenére is. Sokszor azonban csak a problémákról esik szó. A házasságoknak nagyjából a fele fölbomlik. De a másik fele megmarad! Beszéljünk hát a pozitívumokról. Ha mindig csak azon kesergünk, mi nem működik, bizony nem jutunk messzire.”
Az idei házasság hetére új ötlettel álltak elő. Öt az egyhez… szóval szeress. Tudományos kutatások igazolják, hogy a kiegyensúlyozott párkapcsolatokban ötször annyi pozitív üzenetet küldenek egymásnak, mint negatívat. Így sokkal könnyebben túlélik a konfliktusokat, krízishelyzeteket, amelyek előfordulnak egy család életében.
A játék lényege: február 7. és 14. között mindennap írják fel a résztvevők, aznap mennyi pozitív üzenetet küldtek a másiknak: elismerő szót, köszönetet, odafigyelő választ… A végén adják össze a számokat, s ezt küldjék be. Köztük, s akik egész februárban kitartanak, azok között a „játéknak” megfelelő jutalmat sorsolnak ki. „Amit valaki húsz napig gyakorol, remélhetőleg jobban beépül a további életébe” – magyarázza Ágota.
A párkapcsolatokban jelentkező krízisek feloldására „nemcsak a házasság hetében, hanem hosszabb távú programunkban is szeretnénk mintát adni. Ebből nőtt ki a családegyetem” – veszi át a szót Katalin.
Mi ennek a lényege? Játékos formában utánozzák az egyetemi rendszert: előadások, szemináriumok, házi dolgozat, kreditek, index – s magát az „egyetemet” az élet akkreditálja. A „tanévek” mottója: a boldogság tanulható. Közhely, de így van, igaz, dolgozni kell érte.
Az idei házasság hetében a Szerelmesek hídjára várták a párokat. A piaccsarnok Művészetek hídját most elnevezték Szerelmesek hídjának, ahol megint csak különféle játékos – játékosan komoly – feladatokat kell megoldani. Megforgathatjuk például az erénykereket. Hol áll meg a mutató? Mondjuk a türelemnél. S megkapjuk az utasítást: a következő két hétben ügyeljünk arra, hogy türelmesek legyünk házastársunk iránt. S talán „rászokunk” erre.
A szegedieknek még egy kezdeményezésére érdemes odafigyelni. A szeretetnyelvek gyakorlására. Gary Chapman terapeuta megállapítása: gyakran előfordul, hogy szeretik egymást a párok, mégis szétcsúszik a kapcsolat. Mi lehet ennek az oka? Sokszor a felek nem oly módon fejezik ki egymás iránti szeretetüket, hogy azt a másik érezze. A szeretet kommunikációja alapvetően öt csatornán folyik, ezeket nevezik szeretetnyelveknek: ajándékozás, odafordított idő, szívességek gyakorlása egymás iránt, testi érintés és az elismerő szavak.
Gyakran azon csúszik szét a kapcsolat, hogy ha valakinek az elismerő szavak jelentik a szeretetnyelvet, akkor nehéz ezt felismernie az ajándékozásban. Tudatosan kell tehát figyelnünk arra, hogy a másik szeretetnyelvén közöljük vele szeretetünket, szerelmi érzésünket. Nem könnyű ez a „nyelvtanulás”, de elsajátítható.
A házasság hetében imaszolgálat folyik a Dáni utcai jezsuita templomban, ahol a keresztény élet közössége szervezi ezt, más felekezetek bevonásával. A CsaládKözPont honlapján bárki folyamatosan írhat imakéréseket, vagy más módon juttathatja el hozzájuk azokat, krízishelyzetben lévő családokért: betegség, hűtlenség, megcsalás, megannyi nehézség, amely igényli az ima erejét.
Hol is kezdtük? A Szerelmes kalandtúránál. Érdemes nem csak ezen a héten részt venni rajta, azért – mint a hozzá kapcsolódó szlogen mondja – „Hogy jól érezzük egymást.”
