Szép dolgok, emberhez méltó otthonok
Fotó: Mészáros Ákos

 

Kozma Lajos és a Budapesti Műhely a MűcsarnokbanMár régóta készülök elkészíteni a saját székemet. Azt a gondolkodószéket, amely a családfő kedvenc tartózkodási helye. És ahol jó gondolatok születhetnek – legalábbis így tartották a régiek. Nem vagyok asztalos, de szívesen barkácsolok odahaza, és addig nem nyugszom, amíg az általam elképzelt kisbútorokat meg nem valósítom. Valahogy így fantáziálhatott II. Rákóczi Ferenc is a száműzetésében, Rodostóban. Ideje volt bőven, így a Törökországban élő fejedelem kifaragta, összeállította és meg is festette a saját karosszékét. Most ennek a bútordarabnak a fényképét is láthatjuk a Műcsarnok Kozma Klasszik – A Budapesti Műhely és Kozma Lajos címmel rendezett kiállításán. Kozma Lajos (1884–1948), a kiváló építész, bútortervező és grafikus felmérte a fejedelem Nemzeti Múzeumban őrzött egykori székét, és Mesélőszék címmel újra elkészítette 1917-ben.
A XIX. század eklektikus és szecessziós korszaka után törvényszerűen valami másnak kellett következnie. A századforduló nagyrészt az útkeresés időszaka volt. Az 1910-es évek részben még a szecesszió jegyében teltek, de már mutatkoztak a modernizmus korának első jelei is. Walter Gropius 1919-ben Weimarban megalapította a Bauhaust, amely már a gépekre, a futószalagok korára, a sorozatgyártásra készítette fel a művészeti iskola hallgatóit. Az ipari termelés szerte a világon egyre nagyobb méreteket öltött, ezért olyan tervezőkre, iparművészekre volt szükség, akik be tudtak kapcsolódni a modern gyártási folyamatokba. A 20-as, 30-as évekre tehetők a mai értelemben vett design kezdetei. Az ipari formatervezés, a funkció és az esztétikum összehangolása a XXI. század elejére már természetessé vált a világ fejlettebb régióiban.
Voltak azonban, akik másfelé keresték a kiutat a századvég akkorra kiüresedett stíluskorszakaiból, mint az avantgárd úttörői. Többen, így például Szőnyi István és alkotótársai – az Árkádia-kör alkotói időszaka után – egyfajta nemzeti, a magyar vidékre jellemző művészetet akartak létrehozni. Ebben az irányban keresett új motívumokat, frissítő élményeket Medgyaszay István építész is, aki a magyar népművészetben találta meg forrását.
A változó világban Kozma Lajos szintén a magyar népi formakincs gazdag motívumait fedezte fel magának. A korszerű ipari technológiát ötvözte a magyar népművészet tradicionális motívumkincsével. Kozma 1913 nyarán megalapította saját cégét, a Budapesti Műhely Lakberendező Vállalatot. Nyolc-tíz asztalos, faszobrász és kárpitos szakember bevonásával létrehozott cége számára példaként szolgált a német Werbund vagy az 1903-ban alapított osztrák Wiener Werkstätte alkotóközössége. Az igényes kézműipar megtartásával magas színvonalú iparművészeti és használati tárgyakat készítettek. De ne vágjunk a dolgok elébe.
Kozma Lajos 1906-ban építészmérnöki diplomát szerzett a József Nádor Műegyetemen. Hosszabb külföldi tanulmányútjait követően 1911-ben Lajta Béla irodájában helyezkedett el, ahol közreműködött Lajta ez időben készült épületeinek tervezésében. Ehhez az időszakhoz kötődik első önálló feladata, amelyet már a korabeli kritika is a magyar iparművészet kiemelkedő alkotásaként értékelt: a budapesti Rózsavölgyi Zeneműbolt enteriőrjeinek megtervezése. A Lajta által tervezett Szervita téri üzlet- és bérház földszintjét elfoglaló bolt eladóterének, iroda- és raktárhelyiségeinek átgondolt funkcionalitása, a finom és újszerű ízléssel megtervezett, gyönyörű faragásokkal gazdagított faburkolatok és bútorok otthonossága általános elismerést hozott Kozma számára. A Műcsarnok kiállítása ennek az üzletnek a bemutatásával kezdődik, fényképekkel, bútorokkal, Gara Arnold Fiú lanttal című festményével, amelyek mind a Rózsavölgyi Zeneműbolt berendezéséből valók.
A Budapesti Műhely Lakásberendező Vállalat számára Kozma egy, a századfordulón épült új bérházban, a budapest-belvárosi, Szabadság tér 15. szám alatti Deutsch-palotában bérelt és alakított ki üzlethelyiséget. Az épület Vécsey utcai homlokzatán Kozma jellegzetes, népies hangulatú, madárkákból, virágokból, figurális elemekből komponált faragott portálja fogadta az érdeklődőket. A kétszintes bemutatóterem földszintjén és emeletén egy berendezett lakás hatását keltve, enteriőrszerű elrendezésben állították ki a műhely által kivitelezett bútorokat. Az üzletbelsőt ma már csak archív fotókról ismerhetjük, mivel az elmúlt évszázadban az épületet többször is átalakították. 1994–1995 folyamán az akkori tulajdonos, az Inter-Európa Bank által támogatott átfogó felújítás során, Dévényi Tamás építész kezdeményezésére és irányításával, sikerült rekonstruálni az egykori gyönyörű, kézi faragású üzletportált, és megidézni a különleges vállalkozás itteni működését.
Említettük, hogy Kozma Lajos remek grafikus is volt. A Műcsarnok kiállítása e téren sem marad adósunk: láthatjuk a Budapesti Műhelyhez készített plakátjait, levélpapír-fejléceit és az úgynevezett szignetjeit, emblémáit vagy más néven védjegyeit. Megnézhetjük a József körúti Apostol Gyógyszertár portáljához készített látványterveit is 1919-ből. Az I. világháború idején, amikor minden szempontból ínséges idők jártak, Kozma grafikusi tevékenysége még jobban kiteljesedett. Tervezett címlapokat, illusztrációkat lap- és könyvkiadók számára, kisgrafikai munkákat, ex libriseket barátainak, ügyfeleinek. Ekkor kezdődött egy életen át tartó barátsága a gyomai Kner nyomdászcsalád tagjaival. Kner Izidor még a családi házát is Kozmával terveztette meg Gyomán. Az épület a hazai art deco építészet egyik különleges emléke, amely ma nyomdaipari múzeumként látogatható.
A műcsarnokbeli kiállítás kuriózumának számít egy talán neobarokk stílusúnak mondható hálószoba-berendezés 1920-ból. Mindenképpen kissé bizarr látványt nyújt, már az is csodaszámba megy, hogy a bútorzat teljes egészében megmaradt a viszontagságos évszázad alatt. A dupla ágy túlméretezett támlája, elképesztő ornamentikája inkább komikusnak hat. Kopott, aranyozott díszléceivel, fogantyúival az ágyneműtartó mintha csak egy szarkofág lenne. Az egész, úgy ahogy van, kissé bizarr a mai néző számára. De lehet, hogy éppen ez volt a korabeli megrendelő kívánsága.
Ugyancsak érdekesség az 1919-ből való ebédlőberendezés, amely különös találkozása az ívelt barokkos motívumoknak, az art decónak és a népies mintáknak, intarziáknak. Az egész úgy hat, mintha csak egy vidéki plébánia hagyatéka volna. Mai szemmel nézve nehezen befogadható az efféle bútor, már sehol sem gyártanak ilyeneket.
Most térjünk vissza Koz­ma­ ­Me­sé­lő­széké­hez, amely az Iparművészeti Társulat 1914. évi gyermekművészeti tárlatára készült. Az Iparművészeti Múzeumban állították ki, ahol gyermekruhákat, oktatási segédeszközöket és öt különböző funkciójú enteriőrt mutattak be, melyeket egy-egy elismert művész tervezett. Kozma Lajos a „napköziotthon mesélőszobája” elnevezésű helyiséggel szerepelt, amelynek bútorzatát a Budapesti Műhely kivitelezte. A színesen festett, faragott asztalkákból, székekből és bájos viráglétrákból álló berendezés azért is érdekes, mert egyik első példája volt az alkotó későbbi, Kozma-barokk-ként emlegetett stílusának. A különleges bútorok sajnos szétszóródtak az idők folyamán, mindössze a kétajtós szekrény egyik betétmezője és a Mesélőszék egy 1917-ben készült, festetlen változata maradt meg.
A szintén Kozma által alapított Budapesti Textilművészeti Műhely egyedi tervezésű, modern lakástextíliák és bútorszövetek előállítását tűzte ki célul. A mester két alkotótársa a tehetséges iparművészként indult, majd a tudományos igényű grafológia megalapozójaként ismertté vált Románné Goldzieher Klára, illetve Lakatos Artúr képző- és iparművész volt.
A Budapesti Műhely alig tíz évet ért meg, egyedülálló vállalkozásnak számított a századelő Magyarországán. Kozma Lajosnak és a vele együttműködő kézműveseknek köszönhetően a cég számtalan kimagasló kvalitású lakberendezési tárggyal gazdagította a magyar otthonkultúrát és iparművészetet. Termékei méltán vetekedtek más neves európai műhelyek alkotásaival.
„A Budapesti Műhely egybeforr és egyet jelent Kozma Lajos nevével. Övé az intézmény létrehozásának munkája és érdeme. Övé a tény, hogy nevével kapcsolatban, az ő művészi vénájára támaszkodva, kipattanhatott az első orszá­gunkbéli iparművészeti műhely, amelyben szép dolgok és emberhez méltó otthonok kifabrikálásán munkálkodnak” – írta Vitéz Miklós 1913-ban.
A kiállítás kurátora, Horányi Éva és számos munkatársa remek munkát végzett, mindenképpen érdemes ellátogatni a Hősök terén lévő múzeumba.

(A Kozma Klasszik című kiállítást december 2-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Műcsarnok Kamaratermében.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..