A különleges, jelen ismereteink szerint hazánkban egyedülálló, félkörívben záródó kő gyóntatószékek éppen akkorák, hogy egy-egy szerzetes kényelmesen elhelyezkedhetett bennük. Az oldalt térdeplő gyónók a falba vágott, mívesen kialakított réseken keresztül mondhatták el megbánt vétkeiket. Az egykori szerzetesek „biológiai lenyomata”, azaz a falnak dőlő fej és váll alakja ma is tökéletesen látszik a mészfestésű falfelületen. Harsányi István, a ferences rend főépítésze szerint mindkét fülkét a XVII. század második felében alakították ki – vagy legkésőbb 1718 és 1721 között, a templom legutóbbi bővítésekor.
A gyöngyösi ferences rendház főnöke, Kárpáti Kázmér plébános érdeklődésünkre elmondta: az oszlopokba rejtett fülkékről, illetve befalazásukról semmilyen feljegyzés sem maradt a rendház régi évkönyveiben. A templomon dolgozó restaurátorokat a falfelület hajszálrepedései vezették nyomra. A rendház lakói azért is nagyon örülnek e két gyóntatószéknek, mert fényesen bizonyítják: a gyöngyösi hívek a letűnt évszázadokban is nagyon komolyan vették a szentgyónást. Azt, hogy a két feltárt fülkét mostantól ismét használják-e a gyóntatás során, a rend közössége fogja eldönteni. Annyi viszont már most kijelenthető, hogy használatuknak semmiféle elvi akadálya sincs – tette hozzá Kárpáti Kázmér házfőnök.
