A szentség annyi, mint tekintetünk
a magasba emelni,
a szentség közelség az Atyához,
aki a mennyekben van.
Az ember e közelség által él,
tudatában saját útjának,
amelyet határok szegélyeznek
és nem mentes az akadályoktól.
A szentség a tudás, hogy
valaki óv minket,
hogy Isten óv minket.
A szent ismeri saját gyöngeségét,
élete mulandóságát,
ismeri önnön lehetőségeit,
ám ez nem rémíti meg –
így érzi magát biztonságban.
A szentek, bár irdatlan sötétséget
észlelnek magukban,
érzik, hogy az Igazságért
teremtették őket.
(Zsille Gábor fordítása)