Szentírás-magyarázat: Négyen cipelték… Évközi hetedik vasárnap – Mk 2,1–12

Maga a tető a gerendák között deszkákkal, ágakkal kiképzett, agyaggal betapasztott födém volt. Talán egy ilyen nyílást nagyobbítottak meg a béna ember barátai („kiásták/kibontották a tetőt”, mondja szó szerint Márk evangélista; Mk 2,4). Bíztak Jézusban (és Péterben, akinek a házát ilyen módon „átalakították”), hogy ebből a cselekedetükből nem származik baj.

Mennyire szerethették ezt a béna embert a barátai! Négyen cipelik, talán messziről. Amikor látják, hogy normális úton nem juthatnak Jézus elé, nem adják fel. A lehetetlent is megkísérlik. Jézust meghatja a négy ember hite: „Hitüket látva így szólt a bénához…” – mondja az evangélium (Mk 2,5). Jézus nemcsak a béna testét, hanem a lelkét is gyógyítani akarja. Testi és lelki gyógyulás ugyanis összetartozik. Jézus az írástudók ellenvetésére (a bűnbocsánat kijelentése miatt) egy zavarba ejtő kérdéssel válaszol: „Mi könnyebb, azt mondani, hogy bocsánatot nyertek bűneid, vagy azt: Kelj fel, és járj?” Zavarba ejtő kérdés, hiszen mondani könnyebb ezt: Bocsánatot nyertek bűneid. A valóságban azonban senki ember nem bocsáthat meg bűnöket, nem gyógyíthatja be azt, ami már megtörtént, csak Isten. Jézus ezért kimondja a nehezebbet (amelynek a hatása ellenőrizhető): Kelj föl, és járj! Ezzel bizonyítja, hogy van hatalma kimondani azt a másikat is, amelynek hatása nem látható: Bocsánatot nyertek bűneid.

Ennek a béna embernek négy barátja volt, akik küzdöttek az ő gyógyulásáért, akikre számíthatott. Jó néha elgondolkodni azon: vannak-e emberek, akikre számíthatok a bajban, és vannak-e olyan emberek, akik rám számíthatnak. Egyszer Budapesttől mintegy százharminc kilométerre lerobbant az autóm. Néhány percig gondolkodtam rajta, kit hívhatok, aki szívesen jön hazahúzni a kocsit. Aztán hívtam a bátyámat. Azonnal jött. Van-e emberünk, és vagyunk-e másoknak emberei? Nemrég hallottam, hogy egy keresztény közösség összeadott másfél millió forintot, hogy egy garázsban lakó roma családnak házat vegyen. Ilyen is van. Kár, hogy ezt nem visszhangozza a média.

Dél-Amerikában egy turista felkapaszkodott egy hegyoldalra. Egyszer csak azt látta, hogy egy nyolc év körüli gyerek a hátán cipel fel a lejtőn egy nála kisebbet. A fiú alig bírta, dőlt róla az izzadság. A turista megkérdezte: „Nem nehéz neked ez a teher?” A kisfiú megállt, és ezt felelte: „Ez nem teher. Ő a testvérem!”

A mai társadalmunk betegségeinek egyik legfőbb oka, hogy nincsenek testvéreink. Nincs négy ember, aki odaállna beteg barátja mellé. Hány embert hagy egyedül, tekint tehernek ez a mai, szabad versenyre épülő világ! Hány idős ember marad egy szál egyedül egy keservesen végigdolgozott élet után! Kedves testvérem, ki az, aki rád számíthat, aki beléd kapaszkodhat?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.