Fotó: Tihanyi Bencés Apátság
Magyar Gyula 1931. június 6-án született Zalaapátiban. A noviciátust 1949. október 9-én kezdte meg. 1957. december 24-én a brazíliai São Paulóban ünnepélyes fogadalommal kötelezte el magát a bencés rendnek. 1949–1956 között ház- és kertgondnok volt Pannonhalmán, majd Brazíliába helyezték. 1957 és 1988 között São Paulóban szolgált. 1988-ban tért haza Magyarországra. 1989–1990-ben a budapesti rendi tanulmányi ház gondnokaként, majd 1990-től 1992-ig Pannonhalmán a házgondnokság munkatársaként tevékenykedett. 1993–1994-ben betegszabadságon volt Pannonhalmán. 1994 és 1998 között házgondnok volt Tihanyban. 1998 és 2000 között a bakonybéli Cella Benedictina tagja volt, 2000 és 2008 között gondnokként szolgált Aszófőn. 2008 őszén helyezték nyugállományba, azóta Pannonhalmán élt.
Temetésén Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát a következő szavakkal búcsúzott tőle: „A háború utáni nehéz években lépett be közösségünkbe. A monostor gondjainak megoldásában sokat segített fizikai munkával először itt, Pannonhalmán, majd a missziós lelkülettől is hajtva a São Pauló-i Szent Gellért Apátságban, s közben néhány évig a Nova Santa Rosa-i alapításban is. Munkáját teljes szívvel és lélekkel, nagy szorgalommal és kitartással végezte, Brazíliában éppúgy, mint 1988-tól – visszatérve Magyarországra – itt, Pannonhalmán és az újjáalakuló közösségekben.
Szervác testvérünk sokat volt úton, bejárta Latin-Amerika messzi tájait, de nem a kalandvágy hajtotta. Szent tűz sürgette, égett benne a szent vágy: helytállni, tenni, jelen lenni szerzetesként, szolgálni a közösséget, fiatalokat és időseket, tanultakat és iskolát nem ismerőket egyaránt. Szervác testvérünk egészséges emberségével, derűs tekintetével tett tanúságot a krisztusi örömhírről. Előrehaladott betegsége idején sem aludt ki szeméből a rá oly jellemző huncut mosoly.
Mennyei Atyánk, fogadd be végtelen szeretetedbe hűséges szolgádat, Szervác testvért, aki egész életében oly nagy buzgósággal keresett téged!”
Forrás: Pannonhalmi Főapátság
