Szent Patrik legendája

Patrik könnyelmű ifjú, pogány istenekben hisz. Önfejű, senkire nem hallgat, sem jómódú szüleire, sem a barátjára, a nála sokkal megfontoltabb és Krisztus-hívő Brianre. Leperegnek róla adószedő apja intelmei, amelyek arra figyelmeztetik, ha így folytatja, elkallódik. Öncélú kalandvágyból keresi a veszélyt. Részt vesz egy pogány szertartáson, amelyen a sötétség erőihez fohászkodnak, erotikus, őrjöngő tánc kíséretében. Rabszolga-kereskedők ütnek rajtuk, akik elfogják Patrikot, és Írországba hurcolják.
Az eddig gondtalanul és biztonságban élő ifjú, akinek minden kívánságát teljesítették a szülei, a társadalmi centrumból kizuhan a perifériára. Képtelen elviselni, hogy rabszolgaként semmi és senki ebben a pogány, vad környezetben, és mindenki azt tehet vele, amit akar, nincs jelentősége annak, hogy előkelő családból származik. Teljesen ki van szolgáltatva a gazdájának. Ám még ebben az embertelen, kegyetlen közegben is megmutatkozik Isten gondviselő irgalma egy rabszolgalány, Noala személyében, aki erőt önt a reménytelenül elkeseredett, életét eldobni készülő Patrikba: „Az élet adomány, bármi szerény legyen is.” Patrik lelkében lassan elindul a megtisztulási folyamat – a mélységben gyötrődő zsoltároshoz hasonlóan Istenhez kiált, irgalmát kérve. Ekkor még nem tudja, hogy kiválasztott, és az ő feladata lesz, hogy püspökként keresztény hitre térítse az íreket, akik akkoriban hamis isteneknek hódoltak, embereket áldoztak, és a kelta törzsek, illetve a druidák uralma alatt éltek. A hatévi rabszolgaságot Patrik Isten jogos büntetésének tekinti, amiért elfordult tőle. Ez az időszak azonban már előrevetíti további sorsát, ugyanis bárányokat őriz. Gondolhatunk itt Krisztusra, a jó pásztorra, megváltó halálára és a juhokat nem a béres, hanem a gazda lelkületével óvó juhászra.
Az Úr – akárcsak Mózeshez – Pat­rikhoz is személyesen szól, látomásokkal és hangokkal: „Békélj meg önmagaddal, Isten veled van. Örvendj, mert téged választott ki, hogy elvégezd Isten dolgát.” Patrikot mindez megerősíti, szívében szemernyi kétség sincs afelől, hogy teljesíteni fogja küldetését. Apja világi pályára szánja, reménye szerint fia egyike lesz azoknak, akik naggyá teszik Britanniát. Szerinte a papság csupa értelmetlen lemondás és szolgálat, s vallja: „Az életben csak két ösvény nyílik. Vagy úr leszel, vagy szolga. Melyiket választod?” Patrik azonban tudja, egész lelkében érzi, hogy nem ő választ, hanem Isten, neki pedig teljesítenie kell az Úr akaratát, még ha az emberi erővel lehetetlennek látszik is. A mennyei világosság és a sötétség harcában nem kétséges, hogy ki mellé kell állnia. Bizalma feltétlen Krisztusban, s Szent Pál nyomán ő is hirdeti: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”
Patrik irgalmas szívű, a betegek és a szegények gyámolítója. Bár megbékélésre törekszik, követve Jézus megbocsátást hirdető szavait, a bálványimádó írek durvasággal, ellenségeskedéssel válaszolnak. Kemény harcot kell vívnia velük, csakúgy, mint a brit egyházat vezető, Patrikot mélységesen lenéző és gyűlölő Quentin püspökkel. A harcokban megmutatkozik Patrik Istentől kapott csodatevő ereje: a kard nem fog rajta, a méreg nem árt neki, a tűzpróbát kiállja utódja, az ekkor még ifjú Benignus, az Úr kegyelméből. Ő az, aki ír földön elsőként követi Krisztust, mert hisz abban, „aki erőt és megbocsátást sugároz, nem pedig bosszút és gyűlöletet”. Quentin püspök megvádolja Patri­kot, hogy látomásai az ördögtől származnak. Erről eszünkbe juthat, amikor az írástudók és a farizeusok azzal vádolták Jézust, hogy Belzebúb segítségével űzi ki az ördögöket az emberekből (Lk 11,15). Az alapvető különbség kettejük között az, hogy Quentin a hatalomban hisz, míg Patrik kizárólag Isten hatalmában.
Kiemelkedő szerepet játszik a történetben ifjúkori barátja, Brian, aki hivatali előmenetele reményében Júdásként árulja el az irgalmat nem ismerő Quentinnek, hogy Patrik még megtérése előtt pogány szertartáson vett részt. Ám a kínszenvedések éjszakáján Jézust háromszor megtagadó Péterhez hasonlóan nála is bekövetkezik a megtisztulás, az őszinte bűnbánat, s lélekben Krisztus igaz követője lesz.
Robert Hughes filmjében az Úr lehajol a „mély mocsárba” süllyedt, hamis isteneket követő Patrikhoz, végtelen kegyelméből felemeli őt, s ő ettől kezdve megalkuvás és megingás nélkül hirdeti a szentháromságos Egyistent, és húsvét fényességét, amely kiárad az egész világra. Az üldözésekre nem erőszakkal felel, hanem az Ige határozott, de szelíd hirdetésével. Egész lelkét betölti a szeretet, és Szent Pálhoz hasonlóan ő is elmondhatja: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,19–20).
(Szent Patrik legendája, amerikai történelmi film, 100 perc, 2000. Rendezte: Robert Hughes. A címszerepben Patrick Bergin. További főbb szereplők: Malcolm McDowell, Alan Bates, Susannah York, Eamonn Owens.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..