Friedrich Schilcher – a XIX. századi bécsi akadémikus festészet jeles képviselője – 1863-ban készítette el nagyméretű, csaknem háromméteres alkotását. A főoltárkép fölött, a növényi ornamentikával díszített, aranyozott, ovális fatáblácskán a következő latin szöveg olvasható: S. Ladislae ora pro populo tuo Varadiensi, azaz: Szent László imádkozik Várad népéért.A többalakos kompozíció témáját illetően egyedi: a vörös díszmagyarba és gyöngyökkel díszített kék palástba öltözött László király a fehér pluviálét és a féldrágakövekkel díszített mitrát viselő püspöknek átnyújtja a váradi székesegyház kulcsait. Az uralkodó melletti főúri kíséret egyik tagja magyar nemzeti lobogót lenget, míg egy másik pecséttel ellátott dokumentumot tart a kezében. A püspök kíséretéhez tartozó szerzetesek imakönyvet, keresztet és pásztorbotot fognak, a két központi alak lábánál térdeplő ministráns füstölőt lenget. A kép hátterében korinthoszi oszlopokkal díszített, impozáns kapubejárat látható, melynek boltívén angyalok által körülvett imádkozó Szűzanya-kép sejlik fel.
Schilcher művét valószínűleg Johann Ernst Mansfeld bécsi grafikus rézmetszete ihlette, amely Gánóczy Antal 1775-ben megjelent, Szent Lászlóról és a Váradi egyházmegye alapításáról szóló tanulmányának egyik illusztrációja.
Az oltárkép Szent László kultuszának és ikonográfiájának vonatkozásában rendkívüli és egyedülálló. Lángi József Szent László ábrázolásairól című munkájában ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Mansfeld metszetén kívül a váradi püspökség Szent László általi alapítását csupán a nagyváradi Szent László-templom Friedrich Schilcher által 1863-ban festett főoltárképe jeleníti meg.”
—p—
