A március eleji látogatáson különleges bejelentésre került sor. A Sochacki atyával folytatott beszélgetést ezzel kezdtük. Az esemény súlyát jelzi, hogy a zarándoklat idején Erdő Péter bíboros is Lengyelországba látogat. Június 24-én Częstochowában, majd másnap, 25-én Krakkóban a szentmise főcelebránsa a magyar bíboros lesz. A liturgián részt vesz Stanisław Dziwisz krakkói bíboros érsek.
Felvetődött a gondolat – kezdte a Wawel plébánosa –, hogy a székesegyház alkalmazottai még közelebbről megismerjék a magyar és a lengyel népet összekötő történelmi és lelki kapcsolatokat. Útjuk során fölkeresték Esztergomot, Budapestet, Győrt és Pannonhalmát, ahol a két nép közös szentjeinek tiszteletével találkoztak. Sochacki kanonok fölvetette, milyen jó lenne, ha Szent László ereklyéje Krakkóba kerülhetne, Szent Hedvig ereklyéje pedig Magyarországra. Szent László ugyanis – talán nem mindenki tudja – a Wawelben született, és ott nevelkedett, míg Szent Hedvig (Jadviga) Nagy Lajos király lányaként a lengyelek nagy tiszteletben tartott királynője lett.
„Fontos számomra, számunkra, hogy ismételten erősítsük az összetartozásunk tudatát, mert két régi, több mint ezer éve keresztény nép kapcsolatáról van szó – hangsúlyozta a kanonok. – A magyar kereszténységben fontos szerepet játszott Szent Adalbert, aki megkeresztelte Vajkot, a későbbi Szent István királyt, s a lengyelországi Gnieznóban ugyancsak ő keresztelte meg Mieszko herceget.”
Amikor a lengyel zarándokok találkoztak Pápai Lajos győri püspökkel, Sochacki atya fölvetette, hogy nagyon jó alkalom lenne, ha a Fekete Madonna zarándokvonat Krakkóba érkezésekor kerülne sor az ereklyék kölcsönös átadására. Pápai püspök megígérte, hogy személyesen – a magyar zarándokok jelenlétében – adja át Szent László ereklyéjét júniusban. „A székesegyházban, Szent Hedvig sírja mellett helyezzük el a Szent László-ereklyét, ugyanakkor Magyarországnak ajándékozzuk Szent Hedvig ereklyéjét. Ezek a kiemelkedő személyiségek munkájukkal a békét és a kereszténységet, az istenszeretetet terjesztették, s azt remélem – azt reméljük –, az ereklyék napjainkban ugyancsak erre, a béke akarására, az istenszeretet megerősítésére figyelmeztetnek.”
Különös jelentősége van annak, hogy éppen a közeli hónapokban kerül sor erre az eseményre, amikor bizonyos erők szeretnék megbontani a hagyományos lengyel–magyar barátságot. Ennek fontosságát hangoztatta Kövér László, az Országgyűlés elnöke, amikor fogadta a lengyel küldöttséget: „Mostanság még jobban rászorulunk arra, hogy a magyarok és a lengyelek minél gyakrabban találkozzanak, nehogy véletlenül elveszítsük az egymás iránti megértés képességét, amit évszázadokon keresztül ennél sokkal nehezebb időkben is megtartottunk.” Az Országgyűlés elnöke a Fekete Madonna vonatos zarándoklat fővédnökeként 2011-ben járt a Wawelben, ahol Szent Szaniszló mellett nyugszik a legtöbb lengyel király és kiemelkedő személyiség, de ott van eltemetve nem egy magyar történelmi személyiség, például az említett Szent Hedvig mellett Báthory István erdélyi fejedelem, Lengyelország királya is.
Sochacki atyával a beszélgetést napjaink gondjaival folytattuk. Vajon Lengyelországban hogyan reagálnak – különösen az ifjúság körében – korunk ideológiai kihívásaira?
„Lengyelország – Magyarországhoz hasonlóan – évtizedekig a materialista ideológiai elnyomás alatt élt. Ma a liberalizmus túlzó ideológiája határozza meg társadalmainkat. Ugyanakkor, ha a nép visszatér saját gyökereihez, akkor elkezd gondolkodni a számára legfontosabb kérdésekről, a hagyományaiból eredő erkölcsi magatartásról. Ezt a visszatérést igyekszünk most erősíteni nálunk. Nem tagadhatom, zavaros világban élünk. De ha arra gondolok például, hogy az országban több mint kétszáz iskola viseli Szent Hedvig nevét, akkor bízom abban, hogy a diákok számára a szent példával szolgál.
Nem vagyok naiv, nagyon jól tudom, hogy az ifjúság nem minden tagja fogadja el a múltat, amely keresztényi alapokon állítja eléjük az eszményeket, erkölcsi normákat, de ha fiatalkortól kezdve következetesen ápoljuk ezt bennük, akkor felnőttként talán jobban ellen tudnak állni a negatív hatásoknak, és megőrzik keresztény azonosságukat.
Jól tudta ezt II. János Pál pápa, s ezért kezdeményezte a fiatalokkal való rendszeres találkozást. Jövőre Krakkóban rendezik meg az ifjúsági világtalálkozót, amelyre Ferenc pápa is ellátogat, hiszen meggyőződése, hogy ha a fiatalok megértik, mi jelenti az igazi értékeket, akkor ez életük további részében is segíti őket.”
Lengyelország Európa leginkább katolikus országa. Ugyanakkor Európa egyre inkább kereszténytelenné válik. Bukásra áll vajon a keresztény európai civilizáció? – tettem fel a kérdést.
„Az evangélium örömhíre nem csak az embertől függ – elsősorban Istenben kell bízni, az ő kegyelmében remélni. Ha hitünk eleven, s másokba is bele tudjuk ezt plántálni, akkor az örömhírnek nagyobb szerepe lehet a jövőben Európában, s ki tudunk lépni a jelenlegi nyomorúságos helyzetből. Európa alapjaiban – állíthatom – továbbra is keresztény. Csakhogy a politika eltér ettől. Ez azonban nem jelenti az európai kultúra bukását. Európa népeitől semmilyen politika nem veheti el azt, amit szívükben hordoznak, s amit az emberek szabad akaratuknál fogva vallanak és hisznek. Tehát az egyes embereken (is) múlik, hogy megmarad-e lelkük java, s ezáltal Európa.”
Nem kerülhettük ki Sochacki atyával az ukrán háború kérdését. Erre a következőket mondta: „Minden háború szomorúsággal tölt el, hiszen magával hozza a pusztulást, a halált, a szenvedést. A legfontosabb lenne – keresztényként ezt mondhatom –, hogy a szemben álló feleknek, és nem csak nekik, minél hamarabb mindent meg kellene tenniük a háború befejezése érdekében. Ki kell használni valamennyi békelehetőséget, s ebben az egyes európai országoknak is felelősségük van. S ez még mindig nem elég, egész Európának egységesen szükséges fellépni a béke érdekében, és anyagilag segíteni a rászorulókat. Arra nem is akarok gondolni, hogy erőszakos, háborús eszközökkel oldják meg a mostani helyzetet.
Nem szabad elfeledkeznünk a jézusi tanításról: békét adok nektek. Ez a béke nem olyan, mint amilyet a világ – politikai vagy katonai megoldásokkal – kínál. Imádkozzunk az ukrán és az orosz népért a konfliktus mihamarabbi befejezése érdekében. A pravoszláv egyháznak is ilyen módon kellene részt vennie a béke kívánásában.”
Nem feledkezhetünk meg az egyre feszültebb iszlám–keresztény vallási ellentétről. Vallásháborúról van-e szó, vagy politikai érdekek húzódnak meg a háttérben? – kérdeztem Sochacki atyától.
„Igen nehéz állást foglalni ebben az ügyben. A politikának nyilván szerepe van a konfliktus kialakulásában. A katolikusoknak, de más vallásokban élőknek is meg kell tanulniuk, hogy tiszteljék az iszlám vallást, mint ahogyan minden vallást tisztelni kell. Ha nem tiszteljük a másikat, ő sem tisztel minket. S ebből máris konfliktus alakulhat ki. Mindannyian egy Istennek a gyermekei vagyunk, vallástól függetlenül. Nem engedhetjük meg, hogy a politika elhomályosítsa ezt a meggyőződésünket.”
