Fotó: Berta Gábor
A város fogadalmi ünnepe körmenettel kezdődött. Ünnepélyesen kísérték át a püspöki palotából a magyar szent család ereklyéit a Szent Imre-templomba az egyházi elöljárók, a papság, a közéleti vezetők – köztük Molnár Krisztián megyei elnök, Cser-Palkovics András polgármester, Simon László kormánymegbízott –, a város intézményvezetői, a honvédség és a rendvédelmi szervek vezetői, az egyházmegyei intézmények vezetői, a lovagrendek tagjai, a cserkészek, a város katolikus oktatási intézményeibe járó diákok, valamint a székesfehérvári egyházközségek képviselői. Évről-évre ellátogat az ünnepre Franz Kaspar, a limburgi egyházmegye nyugalmazott általános helynöke, aki 2011 óta a székesfehérvári káptalan címzetes kanonokja.
Spányi Antal püspök a szentmise előtt tartott imaórában megemlékezett Szent István király utolsó napjairól. Arra kérte a szent királyt és családját, imáikkal segítsék ma is a magyarok életét, és mint közbenjárók kísérjék figyelemmel a nép, az ország sorsát. Kérjék a Mindenhatót, hogy jó irányba vezesse hazánk történetét. „981 évvel ezelőtt erről a helyről, ahol Szent István palotája volt, ahol az utód, Szent Imre született, útnak indult a király az általa építtetett, messze földön híres Nagyboldogasszony-templomba. Nyilván fia sírjához ment, hogy szíve gondját, élete terhét azzal ossza meg, akivel mindig is tette ezt földi életében. Oda sietett, hogy Isten segítségével biztos pontot találjon a jövőt illetően” – fogalmazott a megyéspüspök.
„Itt vagyunk most, azon a helyen, ahol a szent király ereklyéje jelzi, az égből figyel ránk. Itt vagyunk szent családja ereklyéinek jelenlétében. Kérjük őket, ezen a szent helyen segítsenek bennünket, hogy imáik által tisztán lássuk meg, mi a dolgunk, mi a feladatunk, mi a jó és mi a rossz, hogy mindig legyen erőnk a jót választani. Szent István adjon nekünk példát, imája segítsen bennünket, kései utódait, hogy az ő és a magyar szentek nyomán mindig a jó úton járjunk.”
Az ünnepi szentmisében Spányi Antal püspök azt hangsúlyozta: Szent István örök értékeket hagyott ránk, amelyek ezeréves történelmünk meghatározói ajándékai. „Ajándékok, amelyekért felelősek vagyunk, amelyeket ránk bízott a szent király és az előttünk járó nemzedékek, és amelyeket nekünk kell őrizni, élni velük, és átadni az utánunk jövő nemzedéknek. A hit ajándéka Szent Gellért, Szent Adalbert és a többi hittérítő tanítása, imádsága által jutott el a magyar lélekhez, és lett a mi életünk gazdagsága. István is, éppúgy, mint mi, Istentől kapta ezt a nagy ajándékot, amelyet nekünk őrizni kell, eszerint élni, sőt, kötelességünk tanúságot tenni róla. Akkor is, ha ez az út sokszor erőfeszítést kíván tőlünk, bátor kiállást, amikor sokak, nagy hangon ellenvéleményüket fejezik ki.”
Egy ember gyenge – tette hozzá a főpásztor, de együtt erősek vagyunk. A szentek közösségének tagjai vagyunk. Akik előttünk jártak, megküzdötték az életüket, hűségesek maradtak, az üldözések során is kitartottak – az ő és a XX–XXI. századi vértanúk példája által mi is képesek vagyunk kitartani. Amikor az ország felajánlásának ünnepét üljük, kérjük Szent Istvánt és a Boldogságos Szűz Máriát, Nagyasszonyunkat, imádkozzon értünk. „Legyünk mindennap büszkék magyarságunkra, múltunkra, hiszen népünk annyiszor védte a szent hitet. Legyünk büszkék kultúránkra, így adjuk át a keresztény értékeket utódainknak. Vállalva a jelen harcait, bízva a jövőben tegyük ezt, mert bizonyos, hogy ezek az értékek megmaradnak, és a jövőben is ezek adnak életet nekünk. Ez Isten ajándéka, mert Ő az élet ura.”
A püspök hozzátette: „Szent Istvánnak is döntenie, választania kellett, újra meg újra. Bizonyára sokan voltak körülötte olyanok, akik megmaradtak volna a régi, pogány szokások mellett, és valamely nemzetség kis tartományává lettünk volna… Szent István kemény utat választott, azt az utat, mely meredek és keskeny, de amely fölfelé visz. A hitnek az útját, ami a nemzet megtartásának az útja is egyben” – emelte ki ünnepi beszédében a főpásztor.
„Nem hagyhatjuk el, nem engedhetjük el az Istentől kapott és a múltunkból, örökségül ránk hagyott igazságot. Szent István elindította a magyar nemzetet egy úton. Mint Isten munkatársa és szent embere, megajándékozta a magyar embert a hit ajándékával. A nemzethez tartozás tudata, a keresztény hit gazdagsága a magyar lélekben létrehozta azt a kultúrát, amelyről állítjuk, hogy magyar és keresztény kultúra. Ez kincse a magyar léleknek, öröme a magyar szívnek és minden embernek, aki nyitott szívvel kész fölismerni, hogy mi az érték, mi a maradandó és mi a mulandó. A mai világban, ahol összekeveredik a jó a rosszal, őriznünk kell a keresztény magyar kultúrát a családban, erre kell nevelni az ifjúságot. Szent István ebben is példát mutat nekünk. Kérjük, segítsen bennünket, hogy mindnyájan megőrizzük a ránk bízott értékeket, a hitet, a nemzethez tartozást és a keresztény magyar kultúrát.”
A szentmise végén a magyar szent család ereklyéi előtt térdelve a székesfehérvári püspök megújította az országfelajánlást Szűz Máriának. Majd az áldások után ünnepélyes körmenettel indult vissza a díszmenet a püspöki palotába. „Isten előtt mellettünk állj, István király!” – hangzott Székesfehérvár főterén az imádságos ének, a helyi honvédzenekar kíséretével.
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
