Huszonegy éves korában lépett be az Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációjába, ekkor vette fel a Maria Fausztina nevet. Lelkiatyja kérésére kezdett el naplót vezetni, amelyben lejegyezte Krisztus irgalmas szeretetről szóló üzeneteit. Fausztina nővért 2000-ben II. János Pál pápa avatta szentté.
„Reggeli beszélgetésünkkor azt mondtam neki: Jézus, nem vagy te képzelődés? Jézus azt válaszolta: Az én szeretetem senkit sem vezet félre.”
„Írd: Mielőtt eljövök, mint igazságos bíró, előbb szélesre tárom irgalmam kapuját. Aki nem akar átmenni irgalmam kapuján, annak igazságom kapuján kell áthaladnia.”
„Nagy fényességet láttam, benne Istent, az Atyát. E fényesség és a föld között Jézust láttam a keresztre szegezve, úgy, hogy ha az Atya le akart nézni a földre, Jézus sebein keresztül kellett néznie.”
„Hirdesd, hogy Isten legfőbb tulajdonsága az irgalom. Kezem minden művét irgalmam koronázza. (…) Egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha bűnei skarlátvörösek lennének is.”
„Néha többet adunk nem adva semmit, mintha sokat adnánk, de szeretet nélkül. (…) Amikor ugyanazok a szegények jönnek vissza, és becsöngetnek a kapun, még nagyobb szelídséggel bánok velük, és úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy már jártak itt, hogy ne hozzam őket zavarba. Így lassanként rám bízzák terheiket és szükségeiket. (…) Ma reggel egy fiatalember kopogott az ajtón, egészen lerongyolódva. Reszketett a hidegtől, és egészen kihűlt. Kérte, adjak neki valami meleget. A konyhában semmit sem leltem, de rövid szaladgálás után találtunk egy kis levest. Megmelegítettem, és felszolgáltam a szegénynek, aki megette. Mikor újra teleszedtem neki a tányért, megértette velem, hogy ő az ég és a föld királya.”
„Írd: Minden, ami létezik, irgalmam bensejében van. (…) Minden, ami kikerült Isten kezéből, e felfoghatatlan titokba, irgalma legmélyébe van zárva.”
